A háború után Szingapúrba költözött, ekkor vált tudományos tekintéllyé. Nevét világszerte a könyvalakban 1958-ban megjelent "Parkinson törvénye, avagy az érvényesülés iskolája" tette híressé. Ebben kimondja: "Egy munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasználható időt. A hivatalnokok száma és a munka mennyisége semmiféle kapcsolatban nincs egymással, mert a hivatalnok beosztottjai számát akarja növelni, s a hivatalnokok egymásnak adnak munkát."
Ezt az angol haditengerészet példáján mutatja be: míg a hajók száma 68, a matrózoké 31 százalékkal csökkent, a hajógyár létszáma 40, a minisztériumé 78 százalékkal nőtt. Törvénye szerint a döntésekre szánt idő fordított arányban áll a költségekkel, mivel a drága és bonyolult beruházásokhoz kevesen értenek, de az egyszerűt mindenki el tudja képzelni. Mondandóját szakszerűnek ható matematikai képletekkel és hálós diagrammokkal támasztja alá.
Magyarul a Parkinson újabb törvényei címmel megjelent munkáiban megállapította: aki magánemberként zsugori, az bőkezű a társaság pénzével, és viszont. Parkinson második törvénye szerint a kiadások azért nőnek, hogy lépést tartsanak a bevételek növekedésével. A harmadik törvény szerint a terjeszkedés bonyolultságot hoz, az meg hanyatlást. Az angol polgár otthonát és családi viszonyait elemzi a Parkinsonné törvénye, amit nyilván saját tapasztalatai is inspiráltak: háromszor nősült, utoljára 1985-ben.
Parkinson írt gyermekkönyvet, regényeket, színműveket, portrékat és tanulmányokat és komoly szakmai munkákat, például a távol-keleti tengerek kereskedelméről 1793-1813 között. Hatvan könyve jelent meg, publikált a The Economist, a Guardian és a The New York Times hasábjain, tanított történelmet a Harvard Egyetemen. Híres művének sikere után egyre többet hívták előadóestekre, a rádiók és tévék kedvelt interjúalanya és előadója volt. Ő ezt úgy élte meg, hogy tudományos pályája véget ért, bestselleríró lett. Élete végén a jövedelemadó és egyéb adófajták ellen írta cikkeit, de inkább festett, házát saját freskói díszítették.
