Hasonlót terveznek most is beindítani?

Nem, mert nem akarunk Ferihegy-1-nek, vagy Sármelléknek konkurenciát, és a várost sem szeretnék kitenni a nagygépek jelentette környezeti terhelésnek. Kis- és közepes gépeket viszont el tudok képzelni, ami egyrészt a minőségi turizmus egyik pillére, másrészt munkahelyteremtő vállalkozás. Tréfásan úgy szoktam mondani, hogy toljuk le Budaörsöt, a repteret, a kisgépek javításával foglalkozó műhelyeket Siófokra. Igény mutatkozik ugyanis repülőtároló helyekre, gépjavítókra, amelyek ideköltöztetésével egy műszaki értelmiségi réteg is kialakulna a városban. Jelenleg ugyanis a környező településekkel ellentétben nő a népesség, ám a lakosság megtartásának egyik kulcsa a több lábon állás. Azt kevesen tudják, hogy itt van a MOL központi terminálja, ez is a műszaki képzettségű réteg meghonosítása mellett szól. A kisrepülők mellett hőlégballonos és ejtőernyős központot is tervezünk, ami illene a város tudatosan kialakított sportos arculatába.

Mi a helyzet az oktatással? Siófokon van felsőfokú képzés, mégsem tartják az egyetemvárosok közt számon...

Egy gimnázium és két szakközépiskola mellett itt van a Kodololányi János Főiskola egyik oktatási központja, ahol gyakorlattal megtámogatott turisztikai képzés zajlik. Új épületben, szép könyvtárral. Hangsúlyozom, itt gyakorlati oktatás folyik, az innen kikerülő szakembereket az eddigi tapasztalatok alapján tárt kapukkal várják a munkahelyeken. Egyelőre nem is látok rá lehetőséget, hogy más egyetemi kar kerüljön ide, már csak a pénzhiány miatt sem. Hosszabb távon viszont elgondolkoznék azon, hogy a tervezett repülőtér-fejlesztések nem követelnék-e meg egy XXI. századi műszaki képzés meghonosítását Siófokon.

„Lezárul egy kormányzati stílus...”

Térjünk át a nagypolitikára! Az ön választókerületét sem kerülte el az egészségügyi reform. Milyen az intézményi háttér?

Siófok és térsége nagyon is érintett az egészségügyi átalakításokban. Tabon egy kiemelt rendelőintézet működik majd, ami képes lesz a térség járóbeteg-ellátását megoldani. Most ugyanis Kaposváron van teljes körű ellátás, de oda nagyon nehéz a közlekedés. Siófokon viszont súlyponti kórház működik, az országos átlagot meghaladó minőségű ellátással. Sajnos itt is kialakultak a várólisták. A sürgősségi ellátás kifogástalan a városban, több gyógyszertár lát el felügyeletet, jó földrajzi eloszlásban.

A vizitdíj ezek szerint nem éreztette hatását.

De igen. Gyógyszerészekkel beszélgettem, ők mind azt mesélték, hogy idős betegek a létfontosságú szereket kiváltják, de a többi szükséges medikumból csak hébe-hóba vásárolnak. S ez a tendencia csak erősödik. Akad háziorvos, aki olyan idős kisnyugdíjasnál, akinek a 300 Ft is gondot okoz, saját zsebből finanszírozta meg a vizitdíjat.
Az emberek egyelőre annyit látnak, hogy ugyanazért a szolgáltatásért többet kell fizetni. Aki jobban belelát a rendszerbe, tudja, hogy az eddigi, munkáltató által megfizetett (a munkavállaló fizetéséből levont) társadalombiztosítási járulékon túl újabb sarc a vizitdíj és a kórházi napidíj. Kevesen tudják, hogy a kormány 240 milliárd forintot von el az egészségügytől és ezt a hiányt a mi zsebünkből pótoljuk. További kompenzáció a volumenkorlát: egyszerűen nem engednek annyi beavatkozást végezni, mint amennyire szükség lenne. A kivont pénzzel pedig egyre kevésbé tudnak elszámolni. Az a páncélkazetta, amibe a műtét során a kisnyugdíjas a családi kincseket helyezi, nem fedi le az azt összeget, amit eddig elvontak.

Horváth Ágnesék azonban azt állítják, hogy a hálapénz, és a szükségtelen orvoshoz járás megszüntetésének egyik eszköze a vizitdíj. Illetve a háziorvosok is többletbevételhez jutnak.

Tény és való, a háziorvosok havonta 100-150 ezer forint plusz bevételt könyvelhetnek el a járulék miatt. Igen ám, de ha levonjuk az amortizációs költségeket, amiket már nem támogat az állam, már távolról sem akkora összeg. Lényeges tudni, hogy a vizitdíj révén a költségvetésben előzetesen kalkulált bevétel is jóval alatta marad a ténylegesnek. Arra az érvre pedig, hogy így nem unalomból ülnek majd az idős emberek a rendelőben csak annyit tudok mondani, hogy most már lehetőség van három hónapra felíratni a gyógyszereket, így értelemszerűen kevesebbszer mennek az idősek orvoshoz.

Megkerülhetetlen kérdés: milyen eredményeket hozhat március 9-e?

Nem mindegy, hogy hányan és milyen arányban tiltakoznak a vizitdíj ellen. Ha éppen csak érvényes lesz a népszavazás, a kormány úgy kezeli majd, hogy tűréshatáron belül maradt az elégedetlenség, és lehet még terhelni a társadalmat. Ha 3-4 millió körüli véleményszám jelentkezik, a kormánynak el kell gondolkoznia azon, hogy egyáltalán kiket is képvisel. Milyen demokrácia az, amikor egy népszavazáson elsöprő tömeggel kinyilvánított közakarat süket fülekre talál?! Ez azonban nem valószínű, hiszen a jelenlegi személycserék azt mutatják, hogy egyre élesebb véleménykülönbségek vannak a kormánypártok között is. Ezzel lezárul egy kormányzati stílus és remélhetőleg sokkal fontosabbá válik a választottak képviselete; mint ahogy ez egy valóban működő demokráciánál alapelv is.