Az eseteket már több tudós próbálta megmagyarázni, de az alagút fénye mindmáig bevilágítja a kíváncsi és nyitott emberek elméjét.

A klinikai halál, az egy-két éves gyerekek beszámolói előző életről, egy másik dimenzióról és a hitelességükről nyert bizonyosság mind alátámasztják, hogy bizony van miért beszélni róla és arra gyanakodni, hogy létünk több mint puszta anyagi vibrálás. A parapszichológusok munkájuk során sok olyan esettel találkoznak, amikor a csöppségek "fecsegésének" utánajárnak a szülők, és megtalálják az előző test sírját vagy nevét és lakhelyét több tíz- vagy százéves anyakönyvi kivonatokban.

Mások elhunyt szeretteikkel veszik fel a kapcsolatot, de az érzékek világában nagyon nehéz eldönteni, hogy csak képzelgünk vagy valóban megtörtént az információcsere? Egy házaspár férfi tagjának egy napon tragikus hirtelenséggel nyoma veszett, amikor sétálni indult a közeli erdőbe. A holttestét sohasem találták meg, de biztosak voltak benne, ha élne, hazatérne.

Egy hónap elteltével tartottak neki egy jelképes temetést, a család meggyászolta, de érthető módon az asszony nem tudta feldolgozni a történteket, ezért elhatározta, hogy kapcsolatba lép szeretett férjével. Egy parapszichológus segítségével sikerült is kommunikálnia vele, de miután magához tért, nem volt biztos benne, hogy valóban megtörtént-e a találkozás.

Később megismételte a rituálét, és a férfi újra megjelent. Megnyugtatta, hogy jól érzi magát, nincs semmi baj, és biztatta feleségét, hogy lépjen tovább. Majd hozzátette, hogy a nappaliban van egy könyv, amit kölcsönkért régi barátjától és megkérte, adja vissza neki. A nő sohasem hallott az említett műről, de hazaérve azonnal keresni kezdte. A könyv valóban ott lapult egy szekrény aljában, ahogyan a férj elmondta a megjelölt címmel és szerzővel.