Mikor alakult a banda? Hímsoviniszta kérdés, de megkerülhetetlen: mi vezetett rá titeket, hogy nő létetekre rockegyüttest gründoljatok?

Klári: Baráti társaságból nőtte ki magát a zenekar. Ugyan melyik lány nem álmodik arról, hogy egyszer a színpadon álljon?

Tényleg?

Réka: Mi igen. (nevet)

Klári: De a legtöbben csak gitározgatnak, de aztán nem jutnak tovább. Mi viszont igen: tavaly március 15-én tartottuk az első koncertünket. Azóta egyre több helye hívnak minket, szinte hétről hétre más klubban játszunk. Gödör, Trafó, Tűztate, tehát viszonylag nevesebb helyeken is színpadra állhatunk.

Réka: Egyelőre ugyan „csak” feldolgozásokat játszunk, de ez jó, mert közös kedvenceink vannak, így meg tudunk egyezni abba, hogy miket nyomunk.

Klári: Már amikor. (felnevet) Néha persze vannak parázs viták. De az a dal győz, amelyik négyből négy szavazatot kap, itt teljes demokrácia van. Különben szájhúzás lesz csak. A lényeg, hogy hagyományos, pörgős-ugrálós rockot játszunk.

Rendelkeztetek valamiféle zenei előképzettséggel?

Klári: Én konzervatóriumba jártam, méghozzá hegedű szakra. Rékával mindketten a klasszikus zene felől indultunk. Tudod, a szokásos út: kislányom, járjál zongorázni stb. Aztán rátaláltunk az igazi hangszerünkre.

Réka: Én szintén zenesuliba jártam, illetve jelenleg Varga Zsuzsa énekesnő koncertjein háttérénekelek, no meg basszusgitározom. De a többiek sem épp kezdők.

Milyen érzés volt lánybandaként színpadra állni? Nehezen ment egy férfiak uralta világban szembenézni a vadulásra éhes közönséggel?

Réka: Elismerem, eleinte voltak rutintalanságból fakadó malőrök.

Klári: Most azonban már jobb a helyzet, bár nem állítanám, hogy ez a tökéletes színpadkép. Próbáljuk elengedni magunkat, aztán van, akinek ez bejön, van, akinek nem.

Réka: Igen, már sokkal aktívabbak vagyunk, bár még nem repülünk föl-alá a színpadon. (nevetnek)

Csak azért kérdezem, mert a profi együtteseknél mindig van egy tudatosan kialakított imidzs. Egységes fellépőruha, logó, háttérkép stb.

Klári: Nincs közös ruhánk. Semmi ilyen metálos-szegecses cucc. Ahogy simán felöltöznénk egy buliban, úgy megyünk a közönség elé is.

Réka: Saját ízlését követi mindenki. De mégis mindig passzolnak a szerelések. Mintha csak egymáshoz öltöznénk, akaratlanul is.

Megkerülhetetlen kérdés, kezd már kialakulni egy fiú rajongói tábor?

Réka: Szép lassan ezt is megérjük. (sejtelmesen mosolyog)

Klári: Írogatnak nekünk a fellépések után MySpace-en, illetve koncerteket is szerveznek. Ide, a Pont FM-be is úgy kerültünk, hogy az egyik rádiós, Hajnal Gábor meghallott minket és elhívott. Ez már csak így megy: meghallgatnak és aztán beajánlanak. (nevet)

Mik a tervek a jövőre nézve?

Réka: Világsztárság.

Klári: Lemez, sok-sok koncert. Talán őszre össze is jön egy album. Illetve vannak olyan füleseink, hogy egy-két nagyobb nyári fesztiválon is felléphetünk, de ezt nem akarom elkiabálni. Majd ha a színpadon állunk...

Említettétek, hogy egye több koncertet adtok. Ez nem veszi el az életetek nagy részét?

Egyszerre: Nem elveszi, hanem ez teszi ki!

Én kérek elnézést.

Réka: Én örülnék például, ha ezt csinálhatnám munkaként. Amúgy tanulunk. Én tévés operatőr leszek, ha minden jól megy.

Klári: Én pedig az ELTE-n végzem a tanárképzést, énektanári diplomám lesz majd.

A jövő nemzedékek érdekében megkerülhetetlen kérdés. Mit tegyenek azok a lányok, akik a nyomotokba szeretnének lépni?

Réka: Tegyék le a hangszert azonnal! Ne húzzanak ujjat velünk... Csak kisujjat. (felkacag)

Klári: Először mi szeretnénk befutni... (a válasz további része intenzív röhögésbe fullad)

Réka: Komolyra fordítva: a lányok hajlamosak kevesebbet gyakorolni. Egy-egy váratlan nehézség felbukkanásakor hajlamosak feladni. Persze mi is lusták vagyunk, de bírjuk még.

Klári: Igen, a nők nem olyan kitartóak. Mi mindig mielőtt összevesznénk, abbahagyjuk a vitát, nem visszük keresztül a saját akaratunkat feltétlenül. Mi csak úgy örülünk, ha valami összejön.

A zenekar honlapja: www.myspace.com/handlewithcarehungary