Fasang Árpád, aki életének 66. évében, hosszú betegség után február 19-én hunyt el, itthon és Franciaországban is presbiteri szerepet töltött be, így evangélikus istentisztelet keretében vettek tőle búcsút.
Bence Imre budavári lelkész-esperes szavai után Martonyi János búcsúzott. A volt külügyminiszter kiemelte, hogy Fasang Árpád gazdag életműve, alkotó tevékenysége a szereteten alapult, készsége a párbeszédre és megbékélésre is ebből eredt.
Nevéhez olyan fontos tettek fűződnek, mint, hogy az UNESCO-ban dolgozva harcolt a kulturális sokszínűségről szóló nyilatkozat elfogadásáért, beemelte az emberek kultúrához való jogát az emberi, közösségi jogok közé.
"Értékeid, életműved velünk marad, meg kell őriznünk őket, be kell fejeznünk a kézirataidat, és meg kell próbálnunk olyan derűsnek és békésnek lennünk, mint Te voltál" - hangsúlyozta Martonyi János.
Bence Imre felolvasta Jean Gallard abbé rövid megemlékezését. Jean Gallard, aki csaknem fél évszázada volt Fasang Árpád barátja, és a végső búcsún betegsége miatt nem lehetett jelen, levelében hangsúlyozta: a franciák sokat kaptak tőle, hálával tartoznak neki.
Fasang Árpád temetésén megjelent a magyar művészeti, tudományos és társadalmi élet számos neves képviselője, köztük Halász Judit színművész, Fekete László kántor, Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Hámori József akadémikus, Kodály Zoltánné Péczely Sarolta, Pozsgay Imre politikus, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője és elődje, Frenkl Róbert, valamint Mocsári Károly korábban Párizsban élő zongoraművész és sokan mások.
Fasang Árpád zenész családban született 1942. december 9-én, Orosházán. Zongoratanulmányait 1957-ben kezdte a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd 1962-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke volt, ahol 1969-ben zongoraművészi és tanári kitüntetéses diplomát szerzett.
Pályakezdő kora óta publikált zenei tárgyú cikkeket és tanulmányokat, 1974-ig a Muzsika című folyóirat szerkesztője volt, párhuzamosan zenei rendező a Magyar Rádiónál. Ezután meghívták három évre a finnországi Jyva:skyla:i és Oului Konzervatóriumhoz tanítani. 1977 és 1991 között a Magyar Nemzeti Filharmónia szólistájaként koncertezett.
1991-ben kinevezték az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága főtitkárának, ezt a posztot 1994-ig töltötte be, majd 2000 és 2004-ig UNESCO-nagyköveti rangban tevékenykedett Párizsban. 1992-ben megalapította a Magyar-Francia Ifjúsági Alapítványt, amelynek 2005-ig volt elnöke. 1995-től 1999-ig az Európai Demokrata Fórum magyar szekciójának igazgatójaként is dolgozott. 2006-ban a Thomas More Intézet magyar szekciójának elnökévé választották.
Több értékes francia kitüntetéssel ismerték el kulturális szolgálatát: 1995-ben a Francia Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát, 2001-ben pedig a Francia Becsületrend lovagi címet kapta meg. Számos könyve és tanulmánya jelent meg franciául.
