A Nyugat a huszadik századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Idén ünnepeljük a kerek évfordulót, annak ellenére, hogy az első szám nem 1908. január 1-jén, hanem 1907 karácsonyán jelent meg. A folyóirat Babits Mihály halálával szűnt meg. A Nyugatról sokan azt gondolták, hogy előzmények nélkül jött létre és emelte újra a magyar irodalmat világirodalmi szintre. Pedig a századforduló igen gazdag kulturális élettel büszkélkedhetett. A népnemzeti iskola törekvései nem voltak egyeduralkodóak, Vajda János és Reviczky Gyula költészete Ady szimbolizmusa felé mutat. Ady 1906-os kötete, az Új versek nagy visszhangot váltott ki, s hamarosan kiadták a Holnap című antológiát is. Ezek közvetlen előzményei voltak a Nyugatnak. Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Nem volt egységes világnézeti arculata, inkább a „közös ellenség” fogta egybe a lapot. Óriási ellenállásokba ütközött konzervatív részről, de neves képviselői meg tudták védeni, és még az első világháborút is túlélte. Bár a másodikat már nem. 1941-ben Magyarország belépett a háborúba, Babits, az akkori szerkesztő meghalt. Mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat megszűnt.
A magyar irodalom legjelentősebb kiadványának 33 évfolyamából a Holmi szerkesztői, Réz Pál és Várady Szabolcs válogattak össze egy anyagot, melyből Mácsai Pál szerkesztett előadást az Örkény Színházban. Február 14-én és15-én a Művészetek Palotája már műsorra tűzte, de az Örkény falain belül március 7-én volt a bemutató, Nyugat 2008-1908 címmel.



Az előadásban a színház társulatának tagjai: Bíró Kriszta, Csuja Imre, Debreczeny Csaba, Dömötör András, Für Anikó, Gálffi László, Hámori Gabriella, Kerekes Éva, Kerekes Viktória, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Pogány Judit, Polgár Csaba, Széles László, Takács Nóra Diána és Végvári Tamás közreműködtek. Az előadás díszleteit Khell Csörsz készítette a jelmezeket Izsák Lili tervezte. Zenei munkatárs: Mácsai János.

Valóban több volt ez, mint egy irodalmi est. A közel három órás előadás méltán nyújt intellektuális örömöt az egybegyűltek számára. Versek és levelek, baráti tisztelgések és visszaemlékezések váltják egymást. A legendás folyóirat teljes szerkesztőségi gárdáját idézi elénk röpke percek alatt. Jönnek mennek, beszélgetnek, Ady, Krúdy, Ignotus, Hatvany, Móricz, merthogy róluk van szó. Megjelenik a nemzetietlenség vádját tromfoló Karinthy-szöveg épp úgy, mint a bújtatott antiszemitizmus ellen hisztérikus kirohanást intéző Szomory Dezső levele.

Az irodalomtörténeti nagyságoknak méltán kijár a hódolat. Az összeállítást végigkísérő, 1971-es keltezésű Ottlik Géza visszatekintés az iróniának is jócskán teret enged. Nem titkolják el a Nyugat belső konfliktusait, a dühös leveleket, az éles és valódi pengeváltások (Hatvany Lajos és Osvát Ernő párbaja), vagy a későbbi évek megosztó ellentéteit (Babits-Kosztolányi, Babits-Móricz) sem. A tripla irodalomóra a fiatalabb közönség számára is élvezetetek nyújt. Sőt! Az is lehet, hogy minden iskolásnak ezzel az előadással kellene kezdeni, mielőtt a tantermekben a Nyugat éveinek esnek.

Ami elsőre a legfeltűnőbb volt, hogy a színészekre színes tornacipőt, tarka pulóvert, vagy épp pizsamát adtak. Gálffi Lászlónak, Végvári Tamásnak vagy Csuja Imrének kitűnő játszótársai voltak a fiatalok, akik nem először bizonyítottak az Örkény színpadán. A színésznőknek nehéz dolguk volt. Egyetlen Kaffka Margit-levéltől eltekintve férfi irodalmárok mondandóival léptek fel. Kerekes Éva megható előadásmódja, Pogány Judit bohócbölcsessége maradandó emlék. Mácsai Pál rendezése rácáfol minderre (benne van Mácsai stílusa, ezt az első perctől érezni lehet). Az egykori nagy harcok máig érdekkel bírnak, és lehetnek papucsban, zokniban vagy pizsamában, akkor is óriásoknak tűnnek a szemünkben.

Itt nem szerepek voltak, bár nem is azt vártam. Nem szerettem volna látni Ady, vagy Móricz megfelelőjét, akik vagy hasonlítanak az irodalomkönyvekből ismert fekete-fehér képekhez, vagy nem. Költők, írók, szerkesztők kavarogtak a színpadon, miközben valaki mindig cserélte a kis táblát, amiből mindig sejteni lehetett, hogy mi következik éppen.

A színház, miniszteri keretből 20 millió forintos támogatást kapott a Búvárszínház című darabra és a Nyugat-estre. A megítélt támogatást azonban visszavonták. Ennek ellenére mind a két darab elkészült és létezik.

Hogy mi köze a Nyugatnak a színházhoz, hogy miért-e felemás előadás és mi lesz a sorsa, a közönség majd eldönti. Érdekes kísérlet, aminek 2008-ban helye van a magyar kulturális életben. Ottlik Géza a Nyugat nagyjaira utaló idézete maradt meg a fejemben: „…arkangyalok összeesküvése a világ feje fölött. Ezek az óriások rendületlenül, tűzön-vízen át kitartottak egymás mellett, fölébe emelkedve nemcsak mindennek és mindenkinek, hanem az egymás közötti, civilek által fel sem fogható mértékű ellentéteiknek is.”