Krámer György nem Igor Sztravinszkij Petruska című balettjét állítja színpadra, a nézők ezúttal egy kísérlet részesei lehetnek: miként lehet az emberi személyiség összetettségéről beszélni egy olyan remekmű segítségével, amilyen a Petruska - közölte a szóvivő.
Mint mondta, a balett szereplői kísérleti alanyok egy laboratóriumban, ahol emberkísérlet folyik, elhangzik, de boncasztalra kerül a zenemű is, "mikroszkóp alá kerülnek a mese archetipikus alakjai".
A koreográfus úgy fogalmazott: "Engem a három bábfigura, Petruska, a Balerina és a Mór sorsa érdekel, ezek alapkarakterek. Petruska a naiv, tiszta, kicsit együgyű bábú, népmesei hős, reménytelen szerelmes, akit szerelméért meggyilkolnak, majd feltámad. A Balerina a nő, a vágy titokzatos tárgya, az elérhetetlen, aki egyszerre erős és esendő. Ő a kísértés és a csábítás, de ő az életadó is, a termékenység, a társ. Maga az élet. A Mór a magabiztos, a végrehajtó, az erő, a katona, a gyilkos. Káin. Hatalmas oroszlán, de lelkében pici egér cincog. Ő végzi a piszkos munkát. Néha ágyútölteléknek használják."
A kérdés az, hogy a néző kinek vallja magát: az áldozatnak, a gyilkosnak vagy a szerelemnek, illetve az, hogy bizonyos körülmények között melyik tulajdonságunk válik dominánssá? - vélekedett Krámer György.
Balogh Csilla elmondta azt is, a Miskolci Táncműhely nem olyan táncszínházi előadásokra törekszik, amelyek azt helyezik a középpontba, hogy történeteket meséljenek el, a táncosok nem - irodalmi alapanyagokat hűen követő - adaptációkat hoznak létre. Mozdulatok, cselekvések, színpadi történések sorozatából építkeznek, amelyek mindegyike magában hordoz egy gondolati egészt - tette hozzá.