Az EU 12 új tagállama közül eddig Magyarország hívta le a legtöbb pénzt az uniós forrásokból. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség közlése szerint a kezdetektől 2007 december 31.-ig 1633,2 millió eurót hívtunk le. Ám ez csak az Európai Bizottság által átutalt összeget jelöli, a hazai kifizetések ennél még nagyobbak, a hozzátett önrész miatt. Ebből az irdatlan összegből a foglalkozatáspolitika, többek közt Munkaerőpiaci Alap is jelentős támogatáshoz jutott. Az unió által támogatott programjaikat jellemzően az oktatásban, a szakképzésben, valamint strukturális átalakítások- például a csökkent munkaképességűek felzárkóztatása terén indították el.

A Népszabadság cikke arra igyekszik rávilágítani, hogy az EU támogatások ellenére nőtt a munkanélküliség, valamint nőttek a gazdag és szegény régiók közti különbségek is. Holott- mint írják- „a térségben előállított GDP-re vetítve is ott nagyobb - arányaiban - az uniós pénz aránya, ahol a térség a leszakadók közé tartozik”. A cikk elsősorban foglalkoztatási adatokra hivatkozik az uniós pénzek hatástalanságának bizonyításában.



Nem azonnal fölözzük

- A gazdaságfejlesztésre, köztük a foglalkoztatásra fordított uniós milliók abszolút nem látszódhatnak még - mondta Fóti Klára az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.

Illúzió azt gondolni, hogy ezeknek mára jelentősebb hatása lehet, ugyanis munkaerőre fordított pénzeket főként képzésre, átképzésre, valamint hosszú távú programokra, például a távmunka támogatására költötték. Mindezen túl a kutatásra-fejlesztésre fordított beruházásoknak még nagyobb időigénye van, ezek hatásai végképp nem követhetőek nyomon. Ezek a pénzek számottevően, csak tavaly kezdtek el csordogálni, így idő kell, ahhoz, hogy a hatásait bevárjuk.

Ehhez a véleményhez kapcsolódik egy korábban a Menedzser Magazin által megszólaltatott pályázati szakértő is, aki szerint az oktatás és képzés nem olyan, mint egy klasszikus befektetés, ahol „berakom a pénzt, aztán fölözöm a hasznot”. Szerinte „A képzési pályázatok a kockázatitőke- befektetésekre hasonlítanak, ahol ha tízből két üzlet bejön, akkor már megérte. Ha száz résztvevőből kettőnek sikeres lesz a vállalkozása, ők már adóznak majd annyit, hogy az egész kiírás megérje.”

A pénz elszáll, a cukormáz megmarad

Léteznek azonban olyan uniós finanszírozású programok is, amelyek a foglalkoztatásra inkább negatívan hatnak. Az oktatás uniós finanszírozásának egyik kirívóan rossz példája a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola 810 millió forintos támogatása. Az iskola ennyit nyert el kétféle HEFOP (Humánerőforrás Fejlesztési Program) -pályázaton. Az intézet ebből több mint 750 millió forintból egy új épületszárnyat húzott fel. Tudni kell azonban, hogy a BKF magániskola, üzleti alapon működik, tehát nem logikus, hogy miért kaptak építkezésre ennyi pénzt a kifejezetten szociális célokat szolgáló HEFOP-ból.

Az iskola fő profilja a kommunikációs szakemberek képzése, holott a legtöbb állami egyetemen is van ilyen szak, ráadásul a területen túlképzés folyik.

Önmagában egy program mit sem ér...

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium sajtóosztályától azt a választ kaptuk, hogy az uniós pénzeket kezelő Új Magyarország Fejlesztési Terv egymással összefüggő programjai csak együttesen fejthetik ki pozitív hatásukat a magyar gazdaságra. A különálló programok tehát csak összegződve fejtenek ki mérhető eredményt

Például az autópályaépítés és az infrastrukturális beruházásokkal hátteret teremtenek egy- egy kisebb régió számára, hogy vonzza a beruházókat, az oktatási és a szakképzési programok felkészítik a munkaerőt, hogy a térségbe érkező cégeknél tudjanak dolgozni, majd ezután a munkaerőpiaci programok segítenek számukra az elhelyezkedésben. Mondanunk sem kell, hogy a fenti folyamatok hosszú éveket vesznek igénybe és a siker még így is kétséges.

Az EU pénzektől tehát nem érdemes azonnali csodát várni.