Bea az utóbbi években főként saját terveit valósítja meg, rendszeresen koncertezik szólóban és saját együttesével, itthon és külföldön is. 2004-ben énekel az Athéni Kulturális Olimpia nemzetközi csapatában. Első szólólemeze az Ágról-ágra, majd egy meselemezt írt, Álom-álom, kitalálom címmel. Legutóbbi munkája a Weöres Sándor Psyché című versciklusából készült nyolcvan perces lemeze.
Lételeme a zene, a víz, a természet és a boldogság. Békében van önmagával talán, mert azt csinálja, amit szeret. Énekel!
Muszáj személyes élménnyel kezdenem. Láttalak, február végén a Művészetek Palotájában a Táncdalfesztivál koncerten. Lehengerlő volt, amit ott előadtál. A roma zenei stílusban megszólaltatott Késő bánat, utánam a vízözön című Poór Péter sláger alatt tombolt a közönség, és látszott rajtad mennyire élvezed.
Igen, hatalmas élmény volt nekem is. Ezek a dalok főleg a szüleimnek jelentettek sokat, hiszen az ő fiatalságukat idézte. Miközben énekeltem, kerestem anyukámat a sorok között, és tudtam, hogy most nagyon élvezi ő is. Malek Andival nagyon gyorsan összebarátkoztunk, pedig eddig nem is találkoztam vele. A zene közös mindannyiunkban. Nagyon élveztem, jó volt látni és érezni a közönség szeretetét.
Egy Galga menti kis faluból jöttél, és hódítottad meg az emberek szívét. Hogy telt a gyerekkorod?
Makón születtem, aztán költöztünk Bagra. A Gödöllői-dombság gyönyörűséges. Egy erdő mellett laktunk, fák, bokrok, madarak, kis patak. Nagyon szép gyerekorom volt csak sajnos korán, tizennégy évesen eljöttem onnan. A gimnázium miatt Budapestre költöztem.
Mikor derült ki, hogy az éneklésre születtél?
Édesanyám hamar megérezte bennem a zenére való fogékonyságot és hatévesen elvitt a helyi néptánccsoportba. Itt pecsételődött meg a sorsom, megkaptam az alapokat. A zenekarozás már kicsit idősebben, tizenhat éves koromban kezdődött. A Zurgó együtteshez eredetileg táncosnak hívtak, aztán a zenekarvezető meghallott énekelni.
Szüleid nem féltettek, mikor Budapestre kerültél?
Dehogynem, aggódtak nagyon. Jobban örültek volna, ha az ELTE néprajz szak helyett a Közgázt választom, de mostanra megnyugodtak, látják, hogy boldogulok. 
Látszik, hogy a népzenétől nem akarsz és nem is tudsz elszakadni, gondolom ezért választottad a néprajz szakot is. Mit jelent neked a népzene?
Az alapnyelvem része. Magyar-, bolgár-, cigány népzenét, de legalább annyi dzsesszt, angolszász és francia zenét hallgatok. Volt idő, mikor a magyar és cigány népzenei gyűjtések mellett csak arab és indiai klasszikus zenét hallgattam. Később rájöttem, hogy nyugaton is van ugyanennyi spiritualitás és jó zene, csak más a kettő.
Nagy utazó vagy és Franciaországban többször is jártál. Honnan a kötődés?
Jól beszélek franciául, amit a gimnáziumi francia tanárnőmnek köszönhetek. Tizenöt éves koromban vele jártam először Nizzában. Egyetemistaként párizsi ösztöndíjjal is kijutottam, és azóta is visszajárok.
Tele vagy energiával, sugárzik belőled a boldogság. Meg vagy elégedve azzal, ahol most tartasz?
Igen! 32 éves vagyok, de jól érzem magam a sikeres nő szerepében. Rengeteget dolgozok, de amit csinálok, azt imádom. Talán ezért boldogulok jól, mert belül szilárdság van. A munka ritmizálását pár éve tanultam meg. Sokáig csak úgy dolgoztam, nem figyeltem magamra. Aztán éreztem, hogy pihennem kell. Kikapcsoltam a telefont két hónapra, és elmentem a tengerpartra. Tavaly megint nagyon sok feladat volt, fellépések, lemezek, médiában való megjelenés. A boldogulásomnak egyik alapfeltétele volt a nyugalom, a nyugalomnak pedig az, hogy ne mindig küzdjek a szakmával. Nekem a víz a lételemem, ahogy jönnek a hullámok ritmusosan, kimossák, ami addig volt. Minden belül zajlik persze, ezek nem látványos dolgok, hanem belső szimbólumok kerülnek a helyükre, belső rend születik. Bennem, legbelül.
