A temető zaja - keretlegények és áldozataik a Nemzeti Pantheonban címmel rendezett eszmecsere alapjául a sajtóban az elmúlt hónapokban e témában megjelent publikációk szolgáltak. A média hívta fel a figyelmet arra, hogy a hivatalos nemzeti emlékhelyként számon tartott temető "hősi márványtábláján" nyilasok neve is szerepel. Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke e híradások nyomán tavaly decemberben kért fel öt történészt - Horváth Miklós, M. Kiss Sándor, Rainer M. János, Szakály Sándor, Zinner Tibor - arra: vizsgálják meg egyebek mellett azt, hogy a 298-as és a 301-es parcella márványtábláján szereplő nevek valójában kiket takarnak. Boross Péter tavaszra ígérte a történészbizottság jelentését.
A kerekasztal-beszélgetésen M. Kiss Sándor kijelentette: nem tudnak határozott időpontot mondani munkájuk befejezését illetően, abban azonban már konszenzusra jutottak, hogy a holttestek kihantolásával nem foglalkoznak, kizárólag az emléktáblákon szereplő nevek egyeztetését tekintik feladatuknak.
Rainer M. János arról beszélt, hogy "egy politikai rendszer nem csak az életétől fosztotta meg ellenségeit, hanem az emlékezetétől is". Ennek következtében a 301-es és a 298-as parcellák "a nem emlékezet helyévé" váltak, ahol csak 1989-től lehetett legálisan emlékezni a mártírokra.
Véleménye szerint egy információs pontot kellene itt létrehozni, ahol csak annyi lenne kiírva, hogy itt az 1945 és 1961 között kivégzettek nyugszanak. Ezenkívül minden beazonosítható emberről fényképes életrajzot kellene kirakni egy jól látható helyre, ahol az érdeklődők ismereteket szerezhetnének az elhunytról.
Zinner Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy jó néhányan hiányoznak a kommunizmus áldozatai közül az emléktáblán feltüntetett névsorból, ugyanakkor a sírokban ott vannak köztörvényes bűnözők, így családjukat kiirtók, valamint a börtönben betegségben elhunytak maradványai is.
Varga László levéltár-igazgató előadásában azt a legendát cáfolta, miszerint a 298-as parcellában eltemetett Lukács Ferenc azonos lenne Szálasi Ferenccel, az 1946-ban háborús bűnökért halálra ítélt és kivégzett "nemzetvezetővel". Elmondta, hogy Lukács Ferenc 1923-ban született. Az SS-be 1944-ben belépett, Franciaországban munkaszolgálatosokra felügyelt, majd egy Székesfehérvárról induló halálmenet harminckét tagját Sárvár környékén, több társával együtt kivégezte, a náluk lévő értékeket pedig ellopta. Lukácsot elfogták, ám megszökött, majd egy villamoson a kalauz ismerte fel. Statáriális bíróság elé vitték és hat nap múlva kivégezték.
Csapody Tamás elmondta, hogy több olyan nyilas keretlegény is ide lett temetve, aki Szerbiában, a bori munkatáborban és halálmenetekben teljesített szolgálatot és részt vett zsidók lemészárlásában. Köztük van Radnóti Miklós egyik gyilkosa, Tálas András is. Rajta kívül Asztalos Ferenc, Juhász Pál, Lukács Ferenc, Sisák György és Szokolits Ferenc nevét említette meg a történész. Ők, más társaikkal együtt, összesen hatezer munkaszolgálatost kísértek, zsidókat, Jehova tanúit, szombatistákat és nazarénusokat.
Kovács Tamás történész megerősítette, hogy az 1945 után elítéltek, akiket ide temettek, nem mind a kommunizmus áldozatai, vannak közöttük az 1947-es párizsi békeszerződés alapján elítélt háborús bűnösök is, és sokan még a temetői nyilvántartásból is kimaradtak slendriánság vagy a tudatos elhallgatás folytán. Ugyanakkor hozzátette: a sírhely mindemellett mindenkinek kijár, az exhumálásoknak pedig nem sok értelme van.
Frisch György amatőr kutató szólt arról, hogy a budapesti Alma, Városmajor és Maros utcai zsidóellenes vérengzések elkövetői is helyet kaptak a 298-as parcellában, többek között Kun András ("Kun páter") és Bokor Sándor, akiknek neve felkerült a XII. kerületi Turul szobor talapzatára is.
A 298-as parcella felújítása Boross Péter belügyminiszterségének, majd kormányfőségének idején zajlott az
1990-es évek elején. A felújítást a Politikai Elitéltek Közössége kezdeményezte, a többmilliós munkálatokat a Szabadságharcosokért Alapítvány egymillió forinttal támogatta. A parcella teljes rekonstrukciója 1994-ben fejeződött be. A feltárás adatai szerint csaknem ezer sírhely van a parcellában, 176 személyt sikerült azonosítani. Nevük felkerült a harangláb mellett felállított két márványtáblára.
