Hogy indult a zenei pályája?

Már a Magyar Rádió Gyermekkórusában elkezdődött. Amikor én kezdtem az iskolát, akkor hirdették meg a kórusba az első, nyilvános felvételit. Az óvónők persze mondták, hogy szépen énekelek, a papám kivágta az újságból a hirdetést és elvitt a felvételire. Simán bekerültem, így az általános iskolás éveim ebben a környezetben teltek. Kodályt és Mozart-ot hallgattam, nyolc évig énekeltem, de külföldön nem sokat voltam. Az amerikai, Japán turnék akkor jöttek, amikor én már mutáltam, kicsit sajnálom, hogy lemaradtam ezekről. Később a konzervatóriumon zeneszerző és jazz tanszakra jártam. Mikor elvégeztem elvittek katonának, de ott is katonazenész voltam.

A családjában van olyan, aki ennyire elkötelezett a zene felé?

Nincs. Vagyis most már a lányom. A felmenőim között nem volt zenész. Zenét szerető emberek előfordultak, a mamám is jó zenei készséggel volt megáldva, de zenei foglalkozást nem végzett senki.

A katonaság után hogy folytatódott a pályafutása?

Beindult a Generál együttes. Bár nem ez volt az első zenekarom. A ZéGé volt a kezdet, ami a gimnáziumból nőtt ki. A Hungáriával együtt indultunk, még az 1968-as Ki Mit Tud?-on is szerepeltünk, a középdöntőig jutottunk. Rádiófelvételek, lemezfelvételek voltak, ott elindult egy kisebb karrier, amit pont a katonaság szakított félbe. Ebből alakult ki a Generál. Tartott körülbelül hét, nyolc évig, aztán 1980-ban már megalakult a Rock Színház. Igazából én addig voltam színpadi zenész.

A régi zenésztársakkal tartják a kapcsolatot manapság is?

Érdekes módon az utóbbi időben sokkal szorosabban, mint régen. Volt egy időszak, amikor keveset találkoztunk, mindenki tette a maga dolgát, hiszen szép pályát futottunk be. A barátság mindig megmaradt Charlieval, Novaival, és a többiekkel is.

A Rock Színház megalapításának az ötlete honnan jött?

Miklós Tiborral - aki akkoriban szövegeket írt a Generálnak - arról beszélgettünk egyszer, hogy a rockzene és annak színpadi megjelenése egyre közelebb kerül egymáshoz. Akkor kezdődtek a látványkoncertek, a nagyobb világítás, a füst, a show-elemek. Logikus útnak tűnt, hogy ez előbb, vagy utóbb a színházhoz fog vezetni. Nekünk sikerült ezt a folyamatot meggyorsítani, nem akartunk várni. Annyira más stílusban énekeltek az előadók, nem voltak fogékonyak a modernebb hangzásra, ezért ki kellett nevelni egy új generációt.

Hogy találtak rá Sasvári Sándorra, Makrai Pálra, Nagy Anikóra vagy a többiekre, akik oszlopos tagjai voltak a színháznak?

Ők mind a szakmában dolgoztak. Részben a rock világában, hiszen Makrai Pál, Csuha Lajos is pop zenészek voltak, Sasvári rock zenekarban játszott. Nagy Anikó amellett, hogy színész, remekül énekel jazzt, amit talán kevesen tudnak róla. Gyorsan elterjedt a híre, hogy van egy ilyen színház. Nem kellett annyira keresgélni, bár voltak válogatások, de aki tehetséges volt, az előbb-utóbb a látókörünkbe került.

A közönség részéről milyen volt a fogadtatás?

Frenetikus. Furcsa ezt mondani, mert ritka, amikor valami új, ismeretlen dolog ennyire kirobbanó sikert ér el. Az Evita bemutatónk a Margitszigeten pont ilyen volt. 15-20 percen keresztül tapsoltak, a közönség nem akart haza menni. Tizenegy este teltházzal, ha esett, ha fújt. Benne volt a levegőben ez a siker és pont jókor durrant.

Nyugodtan nevezhetjük a Rock Színházat a musical műhelyének. Nem hiányzik a mai kulturális életből az akkori Rock Színház?

Hiányzik, de a struktúra ma már nem tudna működni, mert ez egy intézményként létezett. Volt egy állami költségvetés, de nem volt a színháznak állandó épülete, nem volt mögötte egy ingatlan, ezért könnyű préda volt az állami leszámoló széknek. Produkciókat folyamatosan csinálok, csak nem Rock Színház néven. Most a legújabb ötletem, hogy írok egy extra operát, ami a műfajokat próbálja egy kicsit „crossoveresen” kevergetni. Folyamatosan kísérletezek valamin. Hamarosan Franciaországba utazunk Szemenyei Jánossal, Nagy Lóránttal és Füredi Nikivel. Vannak történések, csak ezek nem nagyon kapnak publicitást, dolgozgatunk, mert szerencsére nagyon sok tehetséges fiatal van ebben a szakmában.

Sok meghatározó darab volt a színház 28 éve alatt, elég, ha csak a Dorian Grayt vagy a Sztárcsinálókat említem. Nincs jelentkező, aki újra műsorra tűzné valamelyik darabot?

De. A Sztárcsinálók kapcsán, pár napja tárgyaltam a tervezővel, aki a veszprémi előadásnak a díszletét készítette. Megpróbálunk egy országos turnéváltozatot létrehozni, amit Szemenyei Jani főszereplésével vinnénk tovább. Hiányzik a darab, jó lenne, ha tudnánk játszani, de mindennek anyagi hátteret kell biztosítani.

Gondolom a Társulat adásait ön is követi a Magyar Televízió műsorán.

Furcsa dolgot fogok mondani. Körülbelül négy éve, Company néven már terveztem egy ilyet. Az volt a terv, hogy be lehessen látni a kulisszák mögé, a színészek intrikáiba, az egész közegbe. Aztán hallottam, hogy Andrew Lloyd Webber is így válogat a József és a színes szélesvásznú álomkabát című darabjához, akkor azt mondtam, hogy jó volt az ötlet, de másnak is eszébe jutott. A Társulatba egy kicsit jobban bele látok, mert a háttérben ott vagyok én is. Figyelembe kell venni a nézettséget, hogy a közönség mennyire tájékozott a musicalek terén. Vigyázni kell az új dolgokkal, mert ha olyan dalokat rakunk bele, amit nem ismernek akkor máris kapcsolnak tovább. Nagyon nehéz, de a műfajnak jót tesz, hogy fél éven keresztül látható lesz a televízióban.

A musicalek reneszánszukat élik, egyre népszerűbbek, viszont kevés a magyar darab, bár az Operettszínház rövidesen kettőt is bemutat (Abigél és a Szentivánéji álom).

Igen, sajnos kevés az olyan magyar musical, amit játszanak is. A Rock Színház megszűnése óta többet írtam, mint előtte. Néha előfordul, hogy vidéken vagy határon túli színházakban műsorra tűzik. Nálunk már mindent az üzlet motivál, ha valami kockázatos, abba bele sem vágnak. Ebben változtatni kéne, az Operettszínház kezd elmozdulni, de a Madách Színház leragadt.

Kitartanak a Webber-darabok mellett…

Igen, bár meglesz ennek még a böjtje.

Jelenleg min dolgozik?

Lassan befejezem a Mata Hariról szóló művemet, amin Béres Attila költővel dolgozunk. Próbáljuk bevezetni a köztudatban, de még nem tudom melyik színház fogadja be. Március 16-án a Nemzeti Színházban Kaszás Attila emlék estjén lépek fel. Meződi Józseffel és Sasvári Sándorral fogunk énekelni a Nyomorultakból és a Bábjátékosból. Nagyon jó barátságban voltam Attilával, együtt építkeztünk, szomszédok voltunk. Rettenetesen fáj az elvesztése, de az élet megy tovább, a családot segíteni kell.

A rockzene vagy a színház áll önhöz közelebb?

Mostmár inkább a színház. Bár minden műfajt nagyon szeretek. Nem vagyok egy nosztalgikus alkat, ami a rádióban szól, azt hallgatom és többnyire szeretem is. Lényeg, hogy a zene benne legyen az életemben.