1903. május 3-án született egy neves ügyvéd hat gyermeke közül a legidősebbként, így már egész fiatalon tapasztalatokat szerzett a csecsemőgondozás terén. Érettebb korba lépve a Yale és a Columbia egyetem orvosi karára járt, de érdekelte a történelem, irodalom és a sport is, az 1924-es párizsi olimpián az aranyérmes amerikai evezős nyolcas tagja volt. Gyermekorvosként kezdett praktizálni, s hogy jobban megérthesse kis pacienseit (és azok szüleit), abban az időben egyetlenként lélekbúvárnak is kiképezte magát. Minél többet tanult és tapasztalt, annál mélyebb lett meggyőződése, hogy a gyermeknevelés akkoriban uralkodó gyakorlata és elmélete téves.
Eretnek nézeteit 1946-ban publikálta Csecsemő- és gyermekgondozás című könyvében. Gondolatai ma már annyira evidenciának számítanak, hogy nehéz elképzelni, mekkora vihart keltettek annak idején. Spock doktor ugyanis arról biztosította a doktorok és szaktekintélyek által megfélemlített szülőket, hogy saját gyermekeikhez ők értenek a legjobban. Azt tanácsolta, hogy a síró apróságot vegyék fel és nyugtassák meg, hangsúlyozta, hogy minden gyermek külön egyéniség, így nem vonatkozhat általános és merev szabály fejlődésükre, nem helyeselte a fegyelmezésen és verésen alapuló nevelést. Legforradalmibb gondolata az volt, hogy a szülőség öröm, a nevelést élvezni, a gyermeket tisztelni és szeretni kell. A könyv persze emellett gyakorlati tanácsokat is tartalmazott, közérthető és közvetlen stílusban.
A könyvet, amelynek tanácsai alapján nemzedékek nőttek fel, 40 nyelvre fordították le s több mint 50 millió példányban kelt el, ezzel a Biblia után a második legnépszerűbb nem regény jellegű alkotás. Utólag derült ki, hogy a doktor saját életében távol állt az általa fennen hirdetett eszményektől: szülőként sem a boldog kiegyensúlyozottság, sem a megengedő szeretet nem volt rá jellemző. Felesége, akitől 48 év házasság után vált el, az alkohollal küzdött, fiai apjuk ridegségével. Maga Spock 1976-ban újra megnősült, s nála negyven évvel fiatalabb második nejével szinte élete utolsó napjáig tartott előadásokat és felolvasásokat világszerte.
Spock részt vett a polgárjogi mozgalomban, s tiltakozásokat szervezett a vietnami háború ellen, amiért rövid időre rács mögé is került. 1972-ben indult az elnökválasztáson, de alig kapott szavazatot. Híveit gyakran hozta zavarba, mert nem lehetett eldönteni, konzervatív-e vagy liberális, esetleg mindennel szemben áll.
A kilencvenöt évet megélt Spock lépést tartott a korral. Élete végén már különös jelentőséget tulajdonított az apa szeretetének a nevelésben, és a feministák nagy elégedettségére nem kárhoztatta már a dolgozó anyákat, s bátorságot követelt a szülőktől, hogy merjenek a gyermekek számára ártalmas dolgokat megtiltani.
