Az 1942-től Zürichben élő Kemény-házaspár munkáinak zömét még életükben Karl van Stuijvenberg venezuelai gyűjtő vásárolta meg, és ezt a gyűjteményt adta kölcsön most a Danubiana múzeumnak, amelynek holland a tulajdonosa. A kiállítás létrejöttében társrendezőként közreműködött a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet - mondta el az MTI-nek Krasztev Péter igazgató, hozzátéve, hogy a különleges Kemény-anyag várhatólag a Magyar Nemzeti Galériában is látható lesz.
A szobrász asztalossegédként kezdte pályáját, halála előtt egy évvel, 1964-ben pedig a Velencei Biennále szobrászati nagydíját nyerte el. Feleségét, Szemere Lenkét csodagyereknek tartották, mert 12 éves korában már felnőtt képzőművészeti kiállításokon szerepelt.
Kemény Zoltán 1927-től 1930-ig a képzőművészeti főiskolán Vaszary János növendéke volt. 1930-ban Lenkével Budapestről Párizsba költöztek, és divatrajzolásból tartották fönn magukat, később Kemény Zoltán lakberendezési tárgyakat, lámpákat is tervezett. Két évet dolgoztak Marseilles-ben is, mint divattervezők.
Az önmagát festőnek tartó szobrász a kézműves gyakorlat és a modern technika adta új anyagok ötvözéséből formálta meg saját világát. A primitív művészetre emlékeztető korai munkáit rafinált felülethatások jellemzik, különféle anyagokat - gyöngyöt, cserepet, kavicsot - használt fel munkáin. 1946-tól készített reliefeket fémből és más anyagokból, s később be is festette azokat.
Szemere Lenke Párizsban vette föl a Madeleine nevet és elsősorban férje népszerűsítésével törődött, pedig a híres kortárs francia festő, szobrász Jean Dubuffet (1901-1985) nagyra tartotta munkáit. Az volt Dubuffet véleménye, hogy (a Cobra csoport és az art brut stílus időszakában) Madeleine művei voltak az erőteljesebbek férje munkáinál. Egymással vegyített anyagokkal - mint kavics, tus, homok, lakk, zománc és pasztell - teremtett különleges világot, amelyben a női alakok domináltak.
A Danubiana múzeumban Kemény Zoltán és Madeleine tárlata június 8-ig tart nyitva.
