Olajat találtak de nem ereszt

A kínai, birodalmi nacionalizmuson túl, a gazdasági törekvések állnak az ujgur őslakosság számarányának államilag szorgalmazott csökkentése mögött. A Szovjetunió összeomlása óta élénk verseny indult a Közép-Ázsia – és főleg annak erőforrásai – feletti ellenőrzésért. A feltörekvő Kína földrajzilag is kedvező helyzetben lehet, csak „Kína kapuja” a régi selyemút keleti oázisvárosainak környéke elszakadáson gondolkodó nemzetiségi terület ma is. A szeparatizmus elsősorban Kína elnyomó politikájára adott válasz, mégis túloznánk, ha úgy tennénk, mintha a világ érdeklődésétől érintetlen, magányos függetlenségi harc lenne a szabad Ujgurisztánért kibontakozó mozgalom tevékenysége. A világot persze nem az emberi jogok érdeklik. Közép-Ázsia felett Oroszország épp úgy igyekszik megőrizni a befolyását, ahogy a nyugat és Kína is igyekszik betörni az egyelőre az iszlám fundamentalizmus térnyerésének kedvező hatalmi vákuumba. A Türkmenisztáni kőolaj és földgáz jelenleg Oroszország felé tartó csőhálózaton hagyja el az országot, de már megjelentek az alternatív útvonalak is. Az USA hatalmi érdekeit a dél felé, afganisztáni és pakisztáni útvonalon, Kínának a keleti irányban, Hszincsinagon keresztül haladó vezeték az érdeke. Utóbbi megoldás a Newsweek szerint igen komoly fenyegetést jelent a Gazprom térségbeli monopóliumára. Kína energiahordozó igénye óriási, a csöveket ugyan egészen a Sárga-tenger partjáig tervezik lefektetni, de az elemzők szerint még azelőtt elfogyna belőle a nafta és a földgáz, mielőtt Csingtaoban, vagy Sanghajban tankerekre, és a világpiacra kerülhetne. A harmadikként megjelenő – és a nyugatra tartó csővezetéket pártoló – Törökország a pántörök nacionalizmust is igyekszik kihasználni a harcban, amolyan turánista alapon. Gurbanguly Berdimukhammedov türkmén elnök, a tükmenbasi utódja kétkulacsos politikát játszik. Ugyan tavaly májusban – Nurszultan Nazarbajevvel együtt – megállapodást kötött Putyinnal a Kaszpi-tenger melletti gázvezeték újjáépítéséről, nem vette le a napirendről a Transzkaszpi gázvezeték építésének tervét sem, amely Oroszországot elkerülve juttatná európai piacokra a türkmén földgázt. E terv szerint a Kaszpi-tenger alatt Azerbajdzsánon, majd a Baku-Tbiliszi-Erzerum vezetéken át Törökországba és onnan tovább, a Nabucco vezetéken keresztül jutna a türkmén földgáz Európába. Ebben az esetben már korántsem lenne olyan csekély mennyiségű a Nabuccón keresztül érkező földgáz, ahogyan azt a Gyurcsányhű hazai média igyekszik beállítani. Amennyiben megépül a Transzkaszpi vezeték, és a Nabucco vezetékbe nem csak iráni és azeri földgáz kerül, akár a Gazprom is térdre kényszerülhet.

Az Ujgurisztáni Népfront, az Ujgurisztán Népe Front, és az Ujgurisztáni Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulata

Az ujgur függetlenségiek a térség hatalmi átrendeződése után aktivizálták magukat, élükön az Alma-Atában élő, Mukliszi Juszupbekkel. Első lépésként a területükön végzett kínai atomkísérletek ellen emelték fel a hangjukat. 1993. március 15-én jött létre az Ujgurisztán Felszabadítási Frontja nevű szervezet, ami azóta is fegyveres harcot folytat a pekingi hatóságok ellen, elsősorban rendőrörsöket támadnak meg. Az 1994-es Sanghaji Egyezményben Oroszország, Kazahsztán és Kirgizisztán elismerték Kína nyugati határát. A mérsékelt ujgur függetlenségiek 1998. május 10-én Megszülettünk! jelszóval demonstrációt tartottak a sterilizációs- és abortuszprogram ellen. A hatóságok szétverték a megmozdulást, szervezőjét, Rabpidzsan Hadzsint kivégezték. A szakadárok a szomszédos Kirgizisztánban és Kazahsztánban is működnek, merényleteket hajtanak végre Kína térségbeli érdekeltségei ellen. 2003-ban egy a kazah határhoz közelfekvő városban harminc ujgur aktivista kivégzése miatti tiltakozás torkollott – a kínai források szerint – hetven halálos áldozatot követelő zavargásba. A Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom (ETIM) nevű szervezet baráti kapcsolatokat ápol az iszlám fundamentalistákkal és a tálibokkal, harcosaikat afganisztáni-pakisztáni kiképzőtáborokban iskoláztatja. Az Egyesült Államok 2001. szeptember 11. után felvette a szervezetet a terrorista csoportok listájára. Az Afganisztán elleni katonai akciók után az Iszlám Mozgalom több, kínai állampolgárságú tagja került hadifogságba. A szervezet vezetőjét, Hasszán Mahszumot más néven Abu-Muhammad al-Turkesztánit 2003-ban ölték meg Afganisztánban. Peking szerint 1995 és 2005 között a muszlim szeparatisták 260 támadást hajtottak végre, ami 160 halálos áldozatot követelt. Tavaly januárban a kínai rendőrség a Pamír térségében felszámolta az úgy nevezett Fekete Völgy Kiképzőközpontot ahol gránátokat, bombát és robbanóanyagot találtak, tizennyolc embert megöltek, tizenhetet elfogtak, közülük ötöt halálra ítéltek. Ennek a csoportnak a tevékenységét használja fel Kína arra, hogy valamennyi ujgur politikai mozgalmat a „terrorizmus elleni harc” leple alatt üldözhesse. Az ujgur helyzet pekingi tálalása természetesen sántít. A függetlenségi mozgalomnak csak egy apró szelete a szélsőséges iszlám terrorizmus, kialakulásában nem elhanyagolható Peking elnyomó politikája. Szemernyi kétségünk nem lehet afelől, hogy a nacionalista és demokratikus bázisú függetlenségiekkel sem bánnak másképpen, ahogy a kényszersterilizációt és abortuszt sem lehet a terrorizmus elharapódzásával indokolni. Március 7-én terrortámadást hiúsítottak meg a hatóságok egy Hszincsiang fővárosából, Urumcsiból Pekingbe tartó légijáraton. A terület pártvezetője úgy nyilatkozott, bebizonyosodott, hogy a terrorszervezet a pekingi olimpia megzavarására készül.