Múlt…

Rég volt már 1950, pedig 58 éve annak, hogy megrendezték az első Forma-1-es világbajnokságot. A Forma-1 elődje az európai Grand Prix Motor Racing volt. Az első nagydíjat 1894-ben rendezték, Franciaországban. Nyertese a magyar Szisz Ferenc lett. A Forma-1 szabályait a 1946-ban, a 2. világháború után egyeztették. Az első nem bajnoksági versenyeket is abban az évben tartották. Az első világbajnoksági verseny a Silverstoneban rendezett Angol Nagydíj volt. A konstruktőrök csak 1958-tól kaptak világbajnoki trófeát.



A Forma-1 történetének legsikeresebb pilótája a német Michael Schumacher. 250 Nagydíjából 91-et megnyert, és az egyetlen (kitudja meddig) hétszeres világbajnok pilóta. A korai idők Forma-1-ének dominánsabb pilótái, a legendák, Giuseppe Farina, Juan Manuel Fangio, Alberto Ascari, Tony Brooks és Jack Brabham voltak. Fangio öt világbajnoki címével a kor legsikeresebb versenyzője volt.

A 60-as években Phil Hill, Graham Hill, Jim Clark, John Surtees, Denny Hulme, Jackie Stewart, Bruce McLaren határozták meg elsősorban az élmezőnyt. Az 1970-es években Ronnie Peterson, Emerson Fittipaldi, Niki Lauda, Mario Andretti, Jody Scheckter, Gilles Villeneuve voltak kiemelkedően sikeresek. De nem szabad megfeledkezni Lella Lombardiról sem, aki az első pontszerző hölgy a Forma-1-ben.

A 80-as években jött Nelson Piquet, Alain Prost, Ayrton Senna, Nigel Mansell, Gerhard Berger és Riccardo Patrese. Majd Michael Schumacher, Damon Hill, Jacques Villeneuve, Mika Häkkinen, David Coulthard, Ralf Schumacher, Juan Pablo Montoya vagy épp Rubens Barichello. 2005-ben és 2006-ban is Fernando Alonso lett a világbajnok, a spanyol sikersorozatát 2007-ben a finn Kimi Raikkönen törte meg a Ferrari színeiben.

Apropó Senna. Nekem akkor kezdődött minden, mikor a brazil klasszisnak véget ért. A sors fintora, hogy a sportág iránti rajongáshoz egy fantasztikus pilóta halála kellett. 10 éves kislányként nem igazán foglalkoztam a száguldó cirkusz világával, annak ellenére, hogy az autók meghatározó elemei voltak az életemnek. Emlékszem, családommal készültünk a majálisra (virsli és vursli a meleg tavaszi napon), de nem lehetett akkor indulni, amikor én akartam, meg kellett várni míg véget ér a San Marino-i futam. „A Forma-1 szent és sérthetetlen” - mondogatta apu. Duzzogva bevonultam a szobámba, hogy a hülye autók miatt órákat kell várnom, míg felülhetek a lánchintára. Majd történt valami, és az egész család a tévé elé ült. Döbbenten néztem, ahogy az autó darabjaira hullik, a kerék felcsapódik a pilóta bukósisakjához, és mozdulatlanul ül az összeroncsolódott autóban. Ne ismertem, még egy futamot sem néztem végig addig a napig. Mégis ültem és potyogtak a könnyem. Nekem ott kezdődött el valami…



Damon Hill 1996-os világbajnoki győzelmének már úgy örültem, mintha nekem is közöm lett volna a sikerhez. Kitartottam Hill mellett, úgyhogy Villeneuve sikerét már nem viseltem annyira a szívemen. Majd jött Häkkinen és Schumacher párharca és amíg volt küzdelem, élveztem. A „Forma-1 szent és sérthetetlen” elv gyorsan kialakult nálam is, és azokon a hétvégéken mikor futam volt, a tévé előtt volt a helyem. Legyen az hajnal négy, délután kettő vagy este kilenc óra. Az egyeduralmat (Schumi mindent vitt) nehezen viseltem (én is). Volt, hogy elaludtam a futam alatt, vagy be sem kapcsoltam a tévét, esetleg nyugodt szívvel más programot terveztem. Ami sok millió rajongónak bánat volt – a német visszavonulása – nekem felüdülés, és remény, hogy most megint versenyek lesznek. Nem csalódtam. Alonso, Räikkönen, Hamilton visszahozták azt, amiért ismét érdemes leülni a tévé elé vasárnap délutánonként (vagy amikor kezdődik a futam).