Noguez, aki jól ismeri Duras munkásságát, és publikált is róla tanulmányt, 1996-ban egy barátjától hallott a fent jelzett regényről és azóta próbált a nyomára bukkanni. Két évvel ezelőtt végre, egy internetes könyvvásáron fedezte fel és megrendelte. A könyvet egy párizsi antikvárius boltjában vehette át, ahol 25 eurót fizetett érte - írta a Le Figaro című francai napilap.
A Forró órák egy jelentéktelennek látszó, 195-oldalas kis könyv, sárga borítóján zöld tintával írták rá a címet. A Les Livres Nouveaux párizsi kiadó adta ki, amely nem sokkal később tönkre ment.
Noguez a könyv birtokában felcsapott irodalmi detektívnek, és kereste benne a nyomokat, amelyek megerősítik, hogy valóban a híres írónő munkájáról van szó. Noguez szerint már a szerző nevének kezdő betűi is erre utalnak. És ezt erősíti az is, hogy a borítón egy Racine-idézet szerepel: "Tudhatják, hogy ebben az országban alig látni középszerű szerelmet. Itt minden szenvedély mértéktelen". Duras életrajzából ismert, hogy kitartóan látogatta a Comédie-Francaise-t, és az összes szerző közül a legjobban Racine-t kedvelte. Nem véletlen, hogy Césarée című rövidfilmjét is a Bérénice című dráma ihlette.
Maga a történet, egy szerelmi háromszög szintén arra utal, hogy a szerző "érzékeny a szenvedély bizonyos meteorológiájára" - állapította meg Dominique Noguez, aki szerint Duras a könyvet a második világháború alatt "megélhetési okokból" írhatta.
