Borhy szerdán e kérdésről az Ókortudományi Társaság ülésén tart előadást. Az előadás anyaga Borhy László hamarosan napvilágot látó könyvéhez kapcsolódik. Kutatásai kiindulópontja egy Komáromban előkerült felirat volt, amellyel nemrég gazdagodott a helyi múzeum leletanyaga.
"Ez a felírat említi meg, hogy Brigetio polgármestere a városban állomásozó katonák számára az amfiteátrum pódiumában hetven római láb (kb. 21 méter) hosszúságú szektort jelölt ki, s üléseket is készíttetett a katonák számára. Ennek kapcsán kezdtem el foglalkozni azzal, hogy vajon miért jelöl ki a polgárváros egyik elöljárója egy külön díszszektort a katonák számára, hogy nézhetett ki ez a hely.
Milyen elvek, szabályok szerint irányították a nézőközönséget, milyen rangsor érvényesült a látogatók között, hogy tükröződött ez a helyelosztásban" - mondta.
Ismertetése szerint elsősorban a felíratok, de számtalan történelmi és irodalmi forrás létezik, amelyek az amfiteátrumban kirajzolódó szigorú hierarchiáról adnak pontos képet.
"Itt egy helyen gyűlt össze a városi elit és a legalsóbb rétegek reprezentánsai, együtt szórakoztak, s esetleg láthatták a városba ellátogató szenátort vagy az uralkodót" - mondta.
Mint kifejtette, vannak olyan feliratok, amelyek az aréna körül húzódó üléssor, a pódium helykiosztását tükrözik. Ez volt a legelőkelőbb hely, innen nyílt a legjobb rálátás az eseményekre. Ezen belül is voltak különböző szektorok. Az ellipszis alakú aréna rövid tengelyének két oldalán egy-egy dísztribün helyezkedett el. Itt a város vezetői, vagy a helyben állomásozó légió parancsnoka kapott helyet. Számoltak azzal is, hogy esetleg egy szenátor, vagy annak a családtagjai a városon átutazóban el akarnak látogatni az amfiteátrumba, s számukra ott helyeket tartottak fenn, ahogy a lovagrend tagjai számára is.
"Voltak a városban olyan személyek, akik pénzt fordítottak az amfiteátrum megépítésére, felújítására, kibővítésére, s így igényt formáltak arra, hogy feliratokon tüntessék fel érdemeiket" - mondta Borhy László, hozzátéve, hogy a kiemelkedő adományozók szponzori tevékenységét az arénában lévő falfestményeken is megörökítsék. Mint mondta, nemrég került elő egy ilyen freskó Ausztriában, a Klagenfurt közelében feltárt amfiteátrumban.
A nézők helyét foglalkozás, nemek, kor, sokszor még vallás szerint is kijelölték. "Forrásokból tudjuk, hogy a nőket és a férfiakat bizonyos korszakokban külön ültették. Augustus császár ugyanis nagy figyelmet fordított a nemek elkülönítésére, de ez csak az amfiteátrumokra volt érvényes, érdekes módon a cirkuszokban engedélyezték a koedukált ülésrendet. Suetoniustól, a Kr. u. I-II század fordulóján alkotó római történetírótól tudjuk, hogy külön ültették a nős és a nőtlen férfiakat" - emelte ki.
Ismertetése szerint természetesen elkülönítették a alsóbb néprétegeket, a rabszolgákat, s a városba látogató idegeneket. Nekik a legfelsőbb sorok jutottak, amelyek a legtávolabb voltak az arénától, s ahonnan a legrosszabb volt a rálátás. Egy-egy körzet lakóit csoportosan terelték az amfiteátrumba. Az aquincumi amfiteátrumba például a környékbeli falvak, a pagusok lakói csak csoportosan mehettek be.
A kapukon feliratokkal jelölték meg, hogy azokon mely település lakosai nyernek bebocsátást.
"Az amfiteátrumokba a császárkor első századában kizárólag fehér öltözékben volt szabad látogatni. Martialis ír le egy esetet, amikor valaki fekete ruhában érkezett, ám elkezdett havazni,s mire véget értek a játékok, az illető ruhája is előírásszerűen fehér volt" - mondta Borhy László.
