Beszéljünk a karrieredről, és itt nem a szóló része gondolok, hanem a Hobos időkre, amikor kialakult az a fogat, ami legendássá vált!

Nagyon nagy szerencsém volt, hogy megalakult a Hobo Blues Band, és hogy a Hobo nem úgy énekelt, ahogy én, mert akkor nem hívtak volna engem el oda. Nem sokkal az alakulás után kerültem be a zenekarba. El akartak ugyanis vinni a turnéra, mint szólóénekest, de az ORI nem engedte, mondván, hogy nem vagyok színpadképes. Ezért Hobo bejelentett a zenekarba.



Hallottam már ilyen történetet az ORI-ról, hogy sokszor nem a zenei tudás volt fontos, meg a közönségre tett hatás, hanem a megjelenés számított.

Volt olyan még a Wanderers nevű zenekarral, hogy felvettünk egy nagyon jó nótát a stúdióban, és azt mondták, hogy nem mehet le, majd legfeljebb valami kalózfilmben, meg ilyen hülyeségeket. Ez eléggé lesújtó volt, mert nem mindegy az ember lelkének, hogy miket mondanak róla. Ráadásul egyesek nevetségesen énekeltek és mégis sztárok lettek akkoriban. Ez van. Soha nem adtam fel a zenét. Nekem ez az életem, nagyon sok mindenen átsegített. A zene olyan, hogy aki belekóstol, az nem tudja abbahagyni. Soha nem is akartam, nem vagyok feladós típus. Mindig kitartottam a zene mellett, nem is értek máshoz. Talán a focihoz egy kicsit, nagy fradista vagyok.

Az a bizonyos Kopaszkutya, ami kultikus lett a magyar zenei- és filmkultúrában, hogy állt össze? Olyan mintha maga az élet rendezte volna.

Igen, kicsit olyasmi volt a dolog. Végülis ez a Hobo Blues Bandről szólt. Nagyon bejött a dolog, óriási siker volt, akkor voltunk a legnagyobb sztárok. Megszerettek az emberek. Nagyon büszke vagyok erre a filmre. Csodálatos korszak volt az életemben.

Térjünk át az aktualitásokra! Az új lemezeden most végzik az utolsó simításokat.

Igen, ma masteringelik, holnap adjuk le a kiadónak, és remélhetőleg március 31-én megjelenik. Végre - ugyan hosszú idő után, de - sikerült csinálni egy nagyon jó lemezt. Koltay Gergő írta a szövegeket, Csillag Endre is írt egy pár számot, a nemrégiben elhunyt Daczi Zsolt barátom is, de Patay Tomi is, és a Borhy Miki is. Nagyon jó, mert jó zenészek játszanak rajta.

Hogyan zajlott a közös munka?

Az első nap bementem, felénekeltem négy számot, mindegyiket legalább háromszor felvettük. Hazamentem, és azt hittem, hogy összeesek. Nem is gondoltam volna, hogy a stúdió ilyen fárasztó dolog. Más, mint élőben énekelni. Ki kell mondani az utolsó betűket mindig. De muszáj, hogy érthető legyen a dolog. Végül hat nap alatt felénekeltem tizenhét számot. Legközelebb majd úgy csináljuk, hogy ne kelljen ennyire kapkodni.