A Szegedi Tavaszi Fesztivál keretében látható tárlat alkotói a hosszú évtizedek rivalizálását követően a "szomszédvárak" közötti kapcsolódási pontokat keresik műveikkel - mondta el Pogány Gábor, a kiállítás létrehozásában közreműködő művészettörténész az MTI-nek hétfőn.
Felidézte, hogy a szomszédos városok festőművészei között kialakult furcsa viszony egészen a hatvanas évekig nyúlik vissza. A hódmezővásárhelyi alkotókra a realista, az alföldi hagyományokat követő stílus, míg a szegedi festőkre inkább az avantgárd irányzat volt jellemző. Az akkori művészeti irányítás a vásárhelyi iskolát népi elhajlásnak minősítette, s ahelyett, hogy beemelte volna a kor kánonjába, inkább kirekesztette. Azonban a modernista, avantgárd szegedi alkotók sem fértek bele a támogatott szocialista-realista keretek közé - tette hozzá a szakember.
Az évtizedek alatt a hódmezővásárhelyi Őszi tárlatnak és a szegedi Nyári tárlatnak, valamint a Táblakép-festészeti Biennálénak is más-más alkotói köre alakult ki - jegyezte meg Pogány Gábor.
Az április 4-ig látható közös kiállítást hódmezővásárhelyi művészek kezdeményezték, s ötletük Szegeden is hamar kedvező fogadtatásra lelt. A kilenc művész - Erdős Péter, Zoltai Attila, Sonkoly Tibor, Erdélyi Tibor, Kakuk Tünde, Návay Sándor, Szekeres Ferenc, Pataki Ferenc és Novák András - festményeit megtekintve a nézők számára is világossá válik, hogy "az alkotók mégsem mást képviselnek, csak kicsit másképp néz ki, ahogy azt a világ elé tárják" - vélekedett a művészettörténész.
