1880 óta nem volt olyan meleg, mint a tavalyi év januárjában. A hőmérséklet több mint egy Celsius-fokkal haladta meg a sokévi átlagot a szóban forgó hónapban. A Klímaváltozással Foglalkozó Kormányközi Bizottság (IPCC) az elmúlt fél évszázadot áttekintve a szélsőséges időjárási jelenségek sűrűsödését észlelte, és azt jósolta, hogy a rendszertelen időjárási minták fokozódni fognak a jövőben. A Meteorológiai Világszervezet - amelyben 188 állam képviselteti magát - egy olyan korai előrejelző rendszer kifejlesztésén dolgozik, amely figyelmeztet a szélsőséges időjárási eseményekre.

Justin Mullins, a New Scientist 2002-es tanulmányában öntörvényűnek nevezi az atmoszférát. Szerinte a rendkívüli jelenségek, mint a nagy esőzések, a tengeri és a szárazföldi viharok nehezen magyarázhatók a tudomány jelenlegi eszközeivel. Nagyon messze van azaz idő, amikor mesterséges eszközökkel lehetne befolyásolni az időjárást, és csökkenteni a drámai hatásokat. Legújabban a tenger párolgását próbálják mesterségesen - vékony olajréteg ideiglenes telepítésével - szabályozni, mivel az úgynevezett atmoszferikus anomáliák rendszerint az óceánok felmelegedéséből s váratlan lehűléséből származnak. Az óceáni időjárási jelenségek emberi irányítása azonban csak helyi jelentőségű lehet egyelőre: még nem jött el a globális esőcsinálás időszaka.



A klímaváltozás első jelei

A jelenleg tapasztalható szokatlan időjárás a klímaváltozás során feltételezhetően gyakoribbá váló szélsőséges jellemzők egyik jele lehet. Persze ma is számos érv és ellenérv ütközik abban a kérdésben, hogy zajlik-e most klímaváltozás vagy sem. Számos meteorológus úgy véli: a vizsgált időtartam rövidsége miatt nincs meggyőző érv arra, hogy változás lenne. Az okok között az elsők között szerepel a hőháztartás és az ezt vezérlő egyik tényező, a légköri üveggázok mértékének növekedése.

1860 óta figyelik nagyobb rendszerességgel a Föld időjárását, légkörét. Az azóta eltelt évek alatt érzékelhető természetes változást, vagyis a csökkenő hőmérsékleti trendet fordította meg emelkedőre, a légkör szén-dioxid-szint növekedése. A 60-as, 70-es években felgyorsult CO2-kibocsátás-növekedés következményének első jele lehet a mostani változás. A 90-es években korlátozták az ózonbontó anyagokat tartalmazó termékek gyártását, de az ezeket felváltó úgynevezett hidrogénezett freonokat kibocsátó áruk viszont az üvegházhatást segítik elő.

Az elmúlt 100 évben 0,6-0,8 Celsius-fokos volt a fölmelegedés, és ennek nagy része az utóbbi 30-40 évre vezethető vissza. Az átlaghőmérséklet, vagy az évi csapadék mértéke ugyan nem változott jelentősen, de azok időbeli eltolódása jóval kiszámíthatatlanabbá vált. A nagyon meleget, a hosszú ideig tartó aszályt hirtelen rengeteg csapadék követi.

Nem csak Európában, hanem az egész világon szokatlan időjárási jelenségeknek lehetünk szemtanúi. 18 fokos telek Ausztriában, ami azért nem jellemző, vagy tornádók a Fekete-tenger térségében. A nagy klímamodellek szerint átlagosan a telek enyhülnek, az éjszakai hőmérséklet csökken, a nyarak melegebbek lesznek, és az átlaghőmérséklet is nő.

Ázsiát pedig lassan ellepi a barna köd, vagyis a szmog. A szmog alkotórészeit összefoglaló néven ipari aeroszolnak hívják. A barna ködöt alkotó ipari aeroszol sok kormot és pernyét tartalmaz - ezek nagy részét a fejlett országokban kivonják a füstből. Ezt az emberek, állatok és a növények is belélegzik, mondani sem kell, hogy egyiknek sem tesz jót.