Az egyesület közlése szerint minden évben az elnökség zsűrizi a pályaműveket. Idén azonban az alkotások olyan nívósak voltak, hogy felállítottak egy háromtagú zsűrit, amely javaslatot tett az elnökség számára. Ez alapján hozták meg - titkos szavazással - döntésüket a XVIII. századi zeneszerző, karnagy, orgonista Istvánffy Benedekről elnevezett, 100.000 forinttal járó díjról.

Kovács Zoltán hét éves korától zongorázni tanult, később fagottozni kezdett. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta, ahol zeneszerzést Kocsár Miklósnál, fagottot ifjú Hara Lászlónál tanult. 1987-ben felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre.

Zeneszerzés tanára Petrovics Emil volt, fagottot Fülemile Tibortól és Janota Gábortól tanult.
Ezekben az években írta első zenekari művét, amely szakmai körökben is elismertté tette, s amely a Rádiózenekarnál készült felvétellel 1990-ben elnyerte a Magyar Rádió nívódíját. Zeneszerzés diplomáját 1993-ban vette át, ekkor mutatták be Hegedűversenyét Soltész Ágnes és a Magyar Állami Operaház zenekarának közreműködésével.

1994-től 1996-ig a Zeneakadémián tanított hangszerelést és partitúraolvasást. Egyre több karmesteri feladatot vállal, 2002 óta posztgraduális tanulmányokat folytat a Zeneakadémia karmesterképző szakán. Számos nagyzenekari, vokális és kamaraművét (I. Szimfónia, Moldvai Kantáta, Álomtáncok, Fuvolaötös, Amor Sanctus) rendszeresen megszólaltatják itthon és külföldön egyaránt.

"Műveim stílusát alapvetően meghatározzák gyermekkori zenei élményeim. Az éneklés szeretete családi körből indult. Ennek is köszönhető, hogy zenémben a mai napig a legerőteljesebben érzékelhető hatás a magyar népdal és a klasszikus összefonódása. A másik tényező az időközben kialakult előadóművészi gyakorlatom. Ezt egészítik ki az egyéb hatások, mint például a XX. századi zeneszerzési technikák különböző elemei, az atonális skálák és hangrendszerek, az aleatória, olykor pedig idegen népzenei elemek, könnyűzenei vagy dzsessz hatások" - idézi az egyesület közleménye Kovács Zoltánt.