Vörösbor és razzia

Kondorosi Ferenc az államigazgatás régi motorosa. Ahhoz, hogy megértsük, miért is éppen őt kérték fel az igencsak sok területet összefogó kormányprogram koordinálására, röviden érdemes áttekinteni eddigi pályafutását.

Kondorosi a pécsi jogi egyetem elvégzése után „mezei” jogászként praktizált, ám 1990-tól már az Alkotmánybíróság munkáját segítette főtanácsosként hét évig, így testközelből szerezhetett magas szintű jogalkotói tapasztalatokat. A Horn-kormány utolsó éveiben helyettes államtitkárként tevékenykedett, majd két évig a Pannon (akkor még Veszprémi) Egyetemen kamatoztathatta tapasztalatait mint docens. 2004-ben újra állami feladatot vállal, ugyanis az igazságügyi minisztérium államtitkárává nevezik ki. 2007-től pedig az Új rend rendületlen őre, vagyis egy átfogó kormányprogram irányítója.

Mégis tavaly ősszel került először igazán a médiareflektorába, amikor az autós társadalom (és a katolikus papok) által nehezen elfogadott, zéró toleranciára épülő jogszabályt terjesztett be az ittas vezetésről. Vagyis azóta már a helyszínen el lehet venni a jogsit a szonda elszíneződése esetén. Az ügy nagy port vert fel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára személyesen próbált a vasárnaponként vörösborral áldoztató egyházszolgák részére engedményeket kijárni, de a kormánybiztos nem engedett.

Nevével összekapcsolódott a kérlelhetetlen szigor, és a keményen csengő Új rend kormányprogram, s nem csupán a bevont jogsik miatt. Ő indította el ugyanis a Kikelet és a Csillagszóró fedőnevű fogyasztóvédelmi razziákat, amelyek keretében hamis árukra vadásztak a hatóságok, nem is akármilyen eredménnyel. A Csillagszóró alkalmával például 6.200 szakember 35 ezer ellenőrzést végzett, 9 ezer esetben szabtak ki bírságot, hozzávetőlegesen 1,11 milliárd forint összegben, és több mint 200 üzletet zártak be.

A sikerek mellet sok kritikát is kap, főleg az ellenzék részéről. Nemrég Kontrát Károly fideszes képviselő vélte úgy, hogy Kondorosi Ferenc vezetésével az utóbbi időben „sokszor esztelen és értelmetlen” szigorítások történtek, amik jogos elégedetlenséget váltottak ki. Mint mondta, a kormányoldal gyakran olyan szabályokat hoz, amelyeket saját maga sem tud betartani.

Pikáns parkolás

Azért egy pikáns, sőt, ironikus eset is díszítette a kormánybiztos pályafutását, ugyanis az Új rend és szabadság kérlelhetetlen betartatója a hetekben szabálytalanul parkolt a belvárosban. Ellenzéki és lakossági oldalról (amikor például a kormánybiztos Fiala János vendége volt a Pont FM-en) rengeteg bírálat, csípős megjegyzés érte Kondorosit emiatt, pedig azonnal elismerte a szabálysértést. Mint a Keljfel Jancsi reggeli adásában is elmondta, vagy nyolc kört tettek meg sofőrjével, és miután nem találtak szabad helyet, három perces tartózkodásra leparkoltak a tilos övezetben. Parkírozásuk azonban a vártnál hosszabbra nyúlt. A bírságot a kormánybiztos befizette, és állítása szerint sokat tanult az esetből, amit már nagyon bán.

A jog, mint korlát - Kondorosi Ferenc mesélt munkájáról

Kondorosi Ferenccel folytatott beszélgetésünkön összetett feladatköréről, a paragrafusokhoz való viszonyáról és a közlekedési szabályok szigorításáról is szó esett. Sőt, a turbánviseléstől eljutottunk jogtudori ars poeticájáig is.

Kormánybiztos úr, miért vállalt a tisztséget?

Egyet megtanultam eddigi életem során: kellő szakmai koncentráltsággal, szakmai alázattal kell dolgozni, különben nem érünk el eredményt. Az Alkotmánybíróságon eltöltött tizenkét évnek köszönhetem, hogy jogilag valóban képzett, a nemzetközi jogi összefüggéseket ismerő szakemberré válhattam, azért is mertem ezt a munkát elvállalni, és ezért érhetek el eredményeket.

Ön számos területen, feladatkörben dolgozott már, jelenlegi munkája azonban talán minden eddiginél sokrétűbb. Mennyiben más ez, mint mondjuk az államtitkárság? S egyáltalán, mi dolga van a gyakorlatban?

Ez is egy jogalkotói, kiemelt jelentőségű feladat mint az államtitkárság, ugyanakkor itt nem egy minisztériumról van szó, ahol egy jól meghatározott szakmai palettát kellene gondozni. Itt összkormányzati feladatokat kell megoldanom, ráadásul kis stábbal. Magam is dolgozom, tehát nemcsak konferenciákon, értekezleteken veszek részt, hanem konkrét előterjesztések, anyagok, dokumentumok készítésében is. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a különböző tárcákkal, szakmai rendezvényeken szereplünk. Fontos, hogy arról, amit kidolgozunk, meg is győzzük a közélet szereplőit, az önkormányzatokat és a szakmai érdekképviseleti szervezeteket.

Mekkora apparátussal dolgozik?

Míg szakmai államtitkárként egy egész minisztérium munkáját kellett irányítanom, jelenleg kilenc munkatárssal dolgozom. Okos, felkészült, szakmailag elkötelezett emberek, de azért ez mégis kisebb kört jelent. Támaszkodhatok viszont minden minisztérium szakértői apparátusára is. Testületem a Miniszterelnöki Hivatal szervezetében működik, közvetlenül a miniszterelnöknek alárendelve.

Mennyire tudnak minden területet lefedni? Ön megbízása szerint foglalkozik a gépjármű-hamisítás elleni jogi küzdelemmel, a közúti közlekedés paragrafusaival, vagy akár a szellemi javak védelmével is. Hogy lehet ennyi mindent ellátni?

Önmagában véve a hamisítás elleni küzdelem, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) működtetése külön szervezetet igényel, ám szerencsére a kapcsolódó jogi háttér úgy alakult ki, hogy a HENT a Magyar Szabadalmi Hivatal infrastruktúráját használhatja, és annak a munkájára támaszkodhat. Ott pedig kiválóan felkészült szakemberek dolgoznak. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy például most a gyógyszerhamisítás elleni harcban kilenc emberrel tudnék eredményt elérni.

Nagy vihart kavart, amikor tavaly a jogosítványt helyszínen bevonhatóvá tették legcsekélyebb ittasság esetén. Ez ellen a Püspöki Konferencia is protestált. Jogosan aggódtak akkor az egyházi sofőrök, vagy csak a füstje volt nagy a tiltakozásnak?

Rendkívül nagy volt, és kiváltott egyfajta, számomra érthető szakmai aggodalmat. A lelkészek, papok körében érthető nyugtalanságot szült az intézkedés. Bár meggyőződésem, eddig sem volt jellemző, hogy papok alkoholos befolyásoltság alatt vezettek volna, hiszen ők különösen ügyelnek rá, hogy ne sértsék meg a világi jogszabályokat. A vallásszabadság sérelmét látták ebben, pedig ez nem erről szólt. Van egy strasbourgi ítélet is, ami egy szikh férfi ügyében született. A szikh vallás előírása ugyanis a turbánviselés, azonban motorozáshoz bukósisakot kell hordani számos európai országban. A bukósisak kötelezettsége vajh nem sérti a vallásszabadságot? - tették fel a kérdést Strasbourgban, és arra jutottak, hogy nem sérti. Hiszen a jogszabály egy magasabb rendű életvédelmi kötelezettségnek tesz eleget. Visszatérve a jogosítvány-ügyre: sok egyházi vezetővel konzultáltam, teológusokkal, kánonjogászokkal, és így számomra is egyértelművé vált, hogy nem írja elő a kánonjog az elfogyasztandó misebor mennyiségét. Úgy kell ezt megoldani, hogy tiszteletben tartsuk az egyház autonómiáját, a hitélet és a vallás szabadságát. A jogszabály pedig működik, eddig egyetlen papot, lelkészt sem vontak felelősségre ittas vezetésért.

A közlekedésnél maradva: mindenkit érdeklő és érintő terület a sebességhatárok kérdése. Mi alapján állapítják meg a jogalkotók, hogy milyen limitek lesznek érvényesek az ország útjain? Annak idején például 120 volt a megengedett az autópályákon, most pedig már 130.

A jogalkotónak mindig van egy értékelő, elemző, mérlegelő kötelezettsége, és minden jogszabály eme tevékenységek eredménye, amelyben politikai, gazdasági, társadalompolitikai és szakmai tényezők egyaránt közrejátszanak. Ahogy a sebességhatár 130-nál történő maximálása esetén is. A tendencia az a világban, hogy a sebességhatárok nem növekednek, habár az autók egyre jobbak lesznek. Egyre fontosabbá válik az az életvédelmi kötelezettség, amit a jogalkotó az élet számos területét illető korlátozásokkal és tilalmakkal próbál védeni. Nem jó dolog első ránézésre, hogy tilalmak között élünk, de én a jogot úgy fogom fel, hogy az egy korlátot jelent a szabadság irányába.