Számtalan elrettentő videófelvétel kering az interneten, amelyen állatokat teherautókba lökdösnek, ütlegelnek, láncon vonszolnak. Az őket a vágóhidakra szállító sofőrök egyetlen célja, hogy minél hamarabb a célállomásra érjenek, így az állatok nem kapnak elég pihenőt sem. „Hiszen úgyis a halálba mennek” - gondolják minden bizonnyal. Pedig ezért sem szabadna így bánni velük: az ember folyton a „méltó halálról” beszél, de úgy látszik, csak magának tartja fenn rá a jogot, másnak nem adja meg.
Az állatszállításra vonatkozó EU-jogszabály meghatározza a gerinces állatokra vonatkozó szállítási és fuvarozási szabályokat. A szállítás során az állat fajától, testtömegétől és a szállítóeszköz típusától függően bizonyos férőhelyszükségletre vonatkozó előírásokat kell teljesíteni, amely például egy felnőtt ló esetében 1,75, egy közepes méretű szarvasmarha esetében 0,95-1,3, egy kecske esetében 0,-0,4 négyzetméter. Ezen kívül több, az állatok egészsége érdekében született szabályt be kell tartani, valamint a sofőrnek különböző okmányokkal is rendelkezniük kell. Az állatszállítók azonban ezen rendelkezések alól gyakorta kibújnak, és a hatóság figyelmeztetését sem veszik komolyan.
Arról, hogy mi lehet a magyarországi szabályozás sikertelenségének oka, és van-e rá megoldás, Pecz Leventét, az állatok és állatbarát emberek érdekeinek érvényesítésével és oktatással foglalkozó Fauna Egyesület programigazgatóját kérdeztem.
Melyek a leglényegesebb szabályok, amelyeket be kell tartania annak, aki élő állatot szállít?
EU-szabályozás határozza meg az állatszállítás feltételeit. Az egyik tényező a sűrűség, tehát, hogy hány állatot lehet egy kamionba felpakolni - lovak esetében ez huszonkét-huszonnégy példány. Azért a sűrűséget határozzák meg, és nem az állatok számát, mert a jármű több fajta lehet, és így tudják a legkönnyebben ellenőrizni a hatóságok. A pihentetési idő is meg van szabva: mikor kell megállni, mennyi időre, mikor kell lehajtani az állatokat. Több számszerű rendelet is van, amit be kell tartaniuk az állatszállítóknak.
Melyik szabályt szegik meg leggyakrabban a szállítók?
Az Európai Bizottságnak is van jelentése arról, hogy sajnos az egész európai régióban nagyon alacsony fokú az ellenőrzöttség - fél és három százalék között mozog. A legtöbb szállítmányt nem ellenőrzik a hatóságok, és ezért fordulnak elő hiányosságok ilyen nagy számban. Az egyik leggyakoribb hiányosság, hogy nem töltik fel az itatókat, így az állatok szomjaznak. Ezt azért csinálják, hogy könnyítsenek a súlyon: a Romániából érkező szállítmányok esetében tapasztaljuk a legtöbbször, hogy a háromszáz literes tartályt nem töltik fel, az így „nyert” háromszáz kiló megfelel még egy szarvasmarhának vagy lónak, így eggyel több állatot tudnak szállítani ugyanazzal a járművel. A pihentetési időt sem tartják be, hiszen az a céljuk, hogy minél rövidebb idő alatt érjenek a célállomásra. Mindezeket azért tudják ilyen könnyedén megtenni, mert alacsony a hatósági ellenőrzés. Vagy ha kis részüket el is kapják és megbüntetik, a szállítmányozási cégeknek még mindig megéri kifizetni a bírságot, majd tovább csinálni mindent ugyanúgy, szabálytalanul. Ez a legszomorúbb az egészben.
Ilyenkor, húsvét táján sem ellenőrzik jobban a szállítmányokat? Hiszen ekkortájt tudvalevőleg több állatot szállítanak.
Tavaly lépett be Románia és Bulgária az Európai Unióba, így megnőtt az ezen országokból érkezett állatszállítmányok száma. Másrészt, egy ellentétes irányú szállítás is megindult: Hollandiából visznek sertéseket rajtunk keresztül Görögországba. Ez eddig nem volt. Tehát, sokkal több állatot szállítanak ilyenkor, és nagyon nehéz ekkora számú rakományt ellenőrizni. Az új, állatszállításra vonatkozó EU-jogszabály 2007-tól érvényes. Magyarországon az állategészségügyi hatóság feladata az ellenőrzés, de mivel az állatorvos közúton nem állíthatja meg a járművet, a Vám- és Pénzügyőrséggel működnek együtt: a vámos megállítja az autót, az állatorvos ellenőrzi a szállítmányt, az állatorvosi papírokat; a vámos pedig megnézi, hogy a jármű a közúti szabályoknak megfelelően közlekedik-e. A jelenlegi magyarországi gyakorlat szerint ez az ellenőrzés heti egyszer két óra, amit mi állatvédők nagyon keveslünk.