Amatőr az embertani múzeumból

Comte Joseph Arthur de Gobineau nem volt tudós. Miközben kedvére szemezgetett a biológia, antropológia, örökléstan és a társadalomtudományok korabeli eredményeiből egyiket sem művelte. Diplomata volt, orientalista és író. Ismerte a taxonómia, a biológia rendszertan, az antropotaxonómia, az emberi rasszok öröklött küllemi jellemzők alapján történő rendszerezésének alapvető fogalmait. Sokat citált művének címe Essai sur l'inégalité des races humaines – Értekezés az emberi fajok egyenlőtlenségéről, utalás Rousseau művére (Discours sur l'origine et les fondements de l'inégalité parmi les hommes– Értekezés az emberek közti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól). Korában egyre-másra jelentek meg az emberek közötti egyenlőtlenséget hirdető, és azt biológiai érvekkel alátámasztó elméletek. Gobineau-é volt az egyik, amit később a szélsőségesen nacionalista politikai irányzatok, saját hódításaik megigazolására használtak fel.

Rosszarcú rosszfiúk

Cesare Lombroso, olasz elmeorvos a bűnözést és rossz erkölcsöket örökletes fogyatékosságnak tartotta, és azok jeleit felfedezni vélte a bűnözők arcvonásaiban is. Saját leleményét olyan felfedezésnek tekintette, ami szebbé teheti az emberiség jövőjét. Úgy vélte a igazságszolgáltatás szolgálatába állított tudomány előre, mintegy preventív módon meg tudja határozni, kik fognak bűncselekményeket elkövetni, és el tudja őket ítélni, mielőtt azok bűneiket elkövették volna.

Embertenyésztés

Francis Galton a darwinizmust gondolta tovább, azt vélte, hogy az emberi társadalmon belül is működik a szelekció, az emberiség szétválhat tehetségesebb és tehetségtelen fajokra. A statisztika és a családfakutatás módszereit használta fel elméletének alátámasztására és eredményként eljutott a saját műszavával eugenikának nevezett szociáldarwinizmusig, ami az emberiség jövőjét a telivértenyésztéshez hasonló irányított tenyészkiválasztásban, és a gyengébb képességűek, betegek kiselejtezésében, sterilizálásban lelte meg.

Vulgár-fajbiológia

Valamennyi nézet a tudományos diskurzus része lett, bár tételeiket már megszületésük után – részben, vagy egészben – vitatták, vagy meg is cáfolták, a közgondolkodásba hamar bekerültek és egész addig, amíg a XX. századi genetika és a pszichológia végleg meg nem cáfolta azokat, művelt emberek hittek bennük, akárcsak ma a homeopátiában, vagy a bioenergetikában. Jean-Paul Sartre-nál találóbban és tömörebben tán nem is lehet kifejezni a rasszizmus és a szociáldarwinizmus korábbi beágyazottságát: „Valamikor a vélemények egyik fajtájához tartozott, ma viszont a bűnök egyik fajtája”.

Gauloises blondes

Gobineau elméletének két sarkalatos pontja élt a legtovább, más, kibővített nézetrendszerekben. Az egyik, hogy az emberi „fajok” legtökéletesebbjét az északi germánokkal azonosított és árjának nevezett, úgy nevezett nordicus rasszban vélte felfedezni. A másik, hogy a civilizációk bukását a fajok keveredésében vélte megtalálni. Észrevette, hogy egyazon társadalmakban sokszor rasszbeli eltérések vannak a különböző osztályok között. Tévedése abban rejlik, hogy nem a magyarázatát kereste ennek – miszerint az osztályok közötti átjárhatóság és a mésalliance évszázadokig igen ritka madár volt – hanem evvel magyarázta, az uralkodó osztály helyzetét. Gobineau rasszizmusa tehát nem volt soviniszta, nem arra hivatott, hogy a franciák – pláne a németek – birodalmi terveit igazolja. Sokkal inkább volt osztályrasszizmus, a társadalmi hierarchiát biológiai szükségszerűségnek értelmezte. Pedig a francia nép rassz szerinti tagoltsága abból adódott, hogy Róma hanyatlása után a romanizált, alacsonyabb termetű és sötét hajú – mediterrán vagy alpi rasszú – gallokat és más keltákat a hatalmi vákuumba benyomuló germán törzsek, frankok, burgundok és gótok szervezték újra államalakulatba. A tőlük származó arisztokrácia pedig sokáig megőrizte vezető szerepét a francia társadalomban.

Nem minden Rosenberg házaspár

A XIX. század végén német értelmiségiek illesztették be Gobineau tanaiból azokat az elemeket saját, a tervezett hódításokat és a legyőzöttek alávetését, a német impériumot, valamint a köztük élő idegenek – a zsidók – kirekesztését igazoló soviniszta politikai ideológiájukba, ami arra alkalmas volt. A keret, amit Alfred Rosenberg – a náci párt főideológusa – felhasznált tehát készen állt, és csak felerészt származott Gobineautól, másik felében élesen eltartott attól. Gobineau a németet – ahogy a franciát is – keverék népnek tartotta. Elitizmusa élesen ellent mond mindennemű nacionalizmusnak, és nemzetállami törekvésnek – ahogy az egyenlőségelvnek is. Nemzeteket tördelt fel alacsonyabb és felsőbb rendű fajokra osztályalapon, nem egyes nemzeteket kiáltott ki a többi leigázására termettnek. Nyilvánvaló tévedései dilettantizmusából fakadtak.