Már az őskereszténység közösségeiben megvolt az igény arra a "népi ájtatosságra", amelynek keretében végigjárták Jézus szenvedéseinek állomásait ott, ahol azok valójában megtörténtek. Először a történelmi források szerint a Kr. u. IV. században egy galliai zarándoknő, Eteria gyalogolt végig a Szentföldön Jézus keresztútján.
Az európai zarándokok körében ezután szokássá vált, hogy nagypénteken Jeruzsálemben végigjárták Jézus szenvedésének útját, ahol a hagyomány szerinti Jézus keresztjét megérintették, megcsókolták. A korabeli krónika egy helyütt még azt is megjegyezte, hogy egy fanatikus hívő egy jókora darabot kiharapott a keresztből, ami miatt a későbbiekben két őrt állítottak mellé nagypéntek napján. Emellett az őskeresztények kisebb csoportokban felolvasták Jézus szenvedéstörténetét, amit a papok kommentárokkal elmagyaráztak nekik.
A jeruzsálemi keresztút analógiájára a XIII. században a ferences szerzetesrend terjesztette el azt a szokást, hogy a települések állítsák fel a Golgota-hegyre emlékeztető három keresztet. Ezek közül a középsők Krisztus, a mellette lévők a két lator keresztjét jelképezték, az ehhez vezető utat pedig 14 stációval látták el.
Ezek az állomások Jézus szenvedésének történetét dolgozták fel képekben, amelynek nagy része a Biblián, másik része a keresztény hagyományokon alapult. A kálváriadombon lévő keresztekhez ekkortól minden nagypénteken elvonultak a hívők, ami általában az esti liturgiát előzte meg.
Jeruzsálemben ma is van lehetőség a stációkat végigjárni, ám ott a kálváriadomb már nincs meg. A katolikus szokás szerint - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - a magyarországi településeken is délután háromkor kezdődik a hívők menete, emlékeztetve őket arra, hogy a hagyomány szerint ebben az időpontban halt meg Krisztus.
Messze földről látogatott kálváriák vannak Magyarországon Péliszentföldkereszten, Győrben és Tihanyban, Esztergomban pedig a Szent Tamás-hegyre, a Becket Tamás kápolnához visz fel a kálvária útja.
Egészen 1955-ig, XII. Pius pápa liturgikus könyvének kiadásáig voltak olyan falvak, ahol szimbolikus, "üres koporsós" temetést is rendeztek Jézus kereszthalálára emlékezve a stációk végigjárása közben.
A keresztút végigjárását követi a templomokban a szertartás, amely a hagyomány szerint hat órakor kezdődik. Szintén XII. Pius könyvének utasításai szerint megváltozott nagypéntek jellege, mert ezen a napon 1955-től nem a gyász, hanem az ünneplés dominál. Ennek megfelelően nem fekete, hanem piros a ceremóniát meghatározó szín a templomokban.
A katolikus liturgia szerint felolvassák Ésaiás próféta Jézusra vonatkozó szövegrészletét, majd János evangéliumából olvasnak fel szentleckét. Ezután a könyörgés következik, melynek során különböző célokért imádkoznak: az elesettekért, pogányokért, zsidókért és keresztényekért.
A nagypénteki szentmisén ünnepélyes keretek között leveszik a papok és a ministránsok a letakart keresztről a lila színű, bűnbánatot jelképező leplet a templomokban, ami a nagyböjt időszakában végig eltakarta azt. A szentmise keretében az áldozásra is lehetőség nyílik 1955 óta.
