A Figaro házassága a Vígszínházban

Pierre Beaumarchais vígjátéka a maga idejében, az 1780-as években forradalmian merész társadalomkritikájával vált híressé. Mint Eszenyi Enikő az egyik próbát követően az MTI-nek nyilatkozva felhívta rá a figyelmet, Napóleon egy alkalommal úgy fogalmazott, ez a darab robbantotta ki a francia forradalmat.

Azóta eltelt két évszázad, nincsenek már földesurak és szolgák, az első éjszaka joga is a múlté. Van azonban főnök és beosztott, igazgató és titkárnő, alá- és fölérendeltségi viszonyok - mondta a Figaro aktualitására utalva a rendező.

Eszenyi Enikőt azonban saját bevallása szerint a férfi-nő kapcsolatok mély és modern ábrázolása fogta meg igazán Beaumarchais művében. "A francia szerző a maga komplexitásában mutatja be a szerelmi viszonyokat. Látunk egy párt, akiknek már van egy felnőtt gyerekük, ez a kapcsolat már teljesen tönkrement. Van egy pár, akik három éve együtt vannak, és a szerelmük kezd nagyon kihűlni. Egy másik pár éppen az esküvőjére készül, és mindent megtennének egymásért. És végül ott egy pár, két tinédzser, akik még csak ismerkednek a szerelemmel. Noha a darab egy nap alatt játszódik, egy kapcsolat minden stációját láthatjuk a színpadon" - hangsúlyozta a rendező.

Elmondta, mikor a darabra készült, számos szakértő véleményét kikérte, többek között Lux Elviráét is. A neves pszichológus-szexológus leginkább a Grófné karakterének elemzéséhez nyújtott nagy segítséget. Beaumarchais jól érezte, sokszor a nők hibája, hogy elhagyják őket. A Grófné is túlzottan ragaszkodik a férjéhez, Almavivához, ezáltal kioltja benne az izgalmat, amit a férfi már máshol keres, más nők felé irányul a figyelme. A túlzott "kapaszkodás" céljával éppen ellentétes hatást vált ki, a színpadon is. Lux Elvira viccesen összegezte a vígjáték tanulságát: "ha a párunk nem jön el a randevúra, nem kell neki sms-t küldeni" - jegyezte meg Eszenyi Enikő.

A rendező szerint a Figaro egyik "titka", hogy Querubín gyermeki szexualitása milyen erővel hat minden nőre. Míg a darab a felszínen két erős férfi harcáról szól, a háttérben a kamasz Querubín minden nő szívéhez hozzá tud férni.
"Elsősorban műveinek kidolgozottságáért szeretem Beaumarchais-t. A szerző egy órásmester fia volt, és fiatalon ő maga is ezt a szakmát űzte. Aztán íróként a darabjai is olyanok lettek, mint egy óraszerkezet, minden apró részlet tökéletesen a helyén van"- mutatott rá Eszenyi Enikő.

A rendezőt saját bevallása szerint elbűvölte Beaumarchais világa, a felvilágosodás, a "fény százada", de ugyanúgy a szerző személyisége és kalandos életútja is.

A vígszínházi adaptációban sokszor felbukkan Mozart hasonló című operájának zenéje, bár modern hangszerelésben. "Nem tudtam volna elképzelni a darabot más zenével, Mozart számomra kihagyhatatlan volt. Ráadásul az ismert dallamok közelebb is hozzák a történetet a közönséghez" - mondta erről a rendező.

A próbák folytatódnak majd a márciusi előadások közben is: "este játszunk, tanulunk belőle, délelőtt próbálunk, este megint játszunk" - mondta Eszenyi Enikő, hozzátéve: "biztos, hogy a premier után is lesznek még ötleteim a darabbal kapcsolatban. Kell majd úgy 30 előadás, mire ez az én Figaróm lesz."

A főbb szerepeket Kamarás Iván, Hegyi Barbara, Anger Zsolt, Danis Lídia, Varju Kálmán, Pap Vera, Iglódi István, Fesztbaum Béla, Reviczky Gábor, Tornyi Ildikó, Pindroch Csaba és Viszt Attila játssza.

A bemutatóhoz Hamvai Kornél készített új fordítást, a zene Keresztes Zoltán munkája, a díszletet és a jelmezeket Kentaur tervezte.