Csomós Mari bárónőt játszik

- Szereti Oscar Wilde-ot?

- Igen, az egészen különös humora, öniróniája, angol szellemessége miatt. Ez a bárónő halálosan komolyan mond olyan bornírt közhelyeket, hogy mikor tanultam a szerepet, állandóan nevetnem kellett. A színpadon persze fegyelmezetten és pontosan kell mondani ezeket a hihetetlenül ostoba mondatokat, amelyek egy mentalitást tükröznek. Ott nem nekem, hanem a nézőnek kell nevetnie! Egyébként az a típus vagyok, akit meg lehet kacagtatni a színpadon, habár ez életveszélyes egy színésznek. Szerencsére most olyan kollégákkal dolgozom, akik ugyanolyan komolyan veszik a feladatukat, mint én, de fiatalabb koromban, mikor vidéken játszottam, akadtak ilyesmiből problémák. Emlékszem, Juhász Jácinttal játszottunk Schwajda György Bohóc című művében valahol egy tájelőadást. Már évad vége volt, majdnem nyár, a hátsó ajtó nyitva maradt, és egyszercsak a színpadon váratlanul átszaladt egy eltévedt, falusi macska. Mi meg alig tudtuk folytatni az előadást a nevetéstől - emlékezett a művésznő.

- Pályája fontos korszakait töltötte vidéken, elsősorban Szolnokon.

- Ahol akkor Székely Gábor volt az igazgató. Az ő nevéhez fűződik életem egyik legnagyobb élménye, Füst Milán Boldogtalanokja, amely a mai napig mélyen bennem él. Itt ismertem meg Schwajda Györgyöt, aki akkor dramaturg volt ott. Mint mondtam, az első darabjában játszottam is. Később aztán, mikor Székely Gáborral felkerültem az alakuló Katona József Színházba, eljátszottam tőle a Szent családot is. Ebből az előadásból őrzök egy régi papír tízforintost, amit Gobbi Hildától nyújtott át nekem, szerepe szerint, esténként a színpadon. Nagy adomány a sorstól, hogy ekkora művészekkel játszhattam együtt!

- Szolnokon már játszott egyszer a Bunburyben is...

- A fiatal vidéki lány, Cecily szerepét. Akkor az én mostani figurámat Sebestyén Éva játszotta, a partnereim tobbek között Újlaky László, Agárdy Ilona voltak, és Szombathy Gyula, aki most is együtt játszik velem a darabban - ezúttal a tiszteletest. A Szigligeti Színház előadását akkor - Hazudj igazat! címmel - Bor József rendezte. Szolnokon játszottam el egy szerepálmomat is, a Popfesztivál női főszerepét, rögtön a vígszínházi bemutató után. Általában nem jó ómen a szerepálom, nem is szoktam elárulni, mert az a tapasztalatom: ha valamire nagyon vágyik az ember és megkapja, akkor túlságosan is bizonyítani akar, s az nem vezet jóra - véli Csomós Mari.

- Tíz éve a Radnóti Színház tagja, ötödik éve már Radnóti-díjasként. Gondoljuk, jól érzi magát a társulatban...

- Remek művészek közé kerültem, sok barátot szereztem, - ez a bajban derült ki leginkább. Jó, hogy "bennem gondolkoznak", évről-évre kapok egy olyan szerepet, ami boldoggá tesz. Általában itt sem árulom el a szerepálmaimat - kabalából. Azt szoktam mondani, amit Oscar Wilde a Bunburyben: legyen meglepetés! És valóban, amikor már azon kezdtem gondolkozni, hogy talán kisebb szerepeket kellene játszani az én koromban, akkor Bálint András igazgató és Valló Péter főrendező megleptek a Médeával, ami ugyancsak csodálatos szerep. De szeretem a Kriplit és a Castelfelicet is, ami még műsoron van. Az idei évad ajándéka pedig ez a hamisítatlan angol bárónő. A jövő szezon műsorterve még csak most készül. Izgatottan várom, hogy ezúttal mivel lepnek meg!