Óriás tintahal a múzeumban

A sajtónak kedden bemutatott Wheke - így hívják a szép puhatestű nőstényt - "szín- és formatartó": ugyanúgy néz ki, mint amikor 2000 januárjában Új-Zéland partjainál kihalászták.

A plasztinációs tartósítási eljárás kidolgozása (ennek segítségével a szövetek víz- és zsírtartalmát műanyagokkal helyettesítik) előtt a lábasfejűeket csupán alkoholban vagy formalinban lehetett bemutatni.

"A hallócsontok megvizsgálása után kiderült, hogy felnőtt, másfél-négy év közötti nőstényről van szó" - mondta el Bernand Métivier, a múzeum munkatársa. Az állat hossza mintegy kilenc méter volt és 84 kilogrammot nyomott. Sajnos, a plasztinációs eljárás során óhatatlanul "összement" - tette hozzá.

Wheke 2,5 méterrel lett kisebb. A farokuszonyától a szívókorongjaiig hat méteres hosszúságú teste szerényen mutat a hatalmas Nagy Galériában.

Az óriás tintahal, amely latin nevét - Architeuthis sanctipauli - annak köszönheti, hogy a fajt az Indiai-óceánban fekvő, francia tengertúli területhez tartozó Szent Pál-szigeten kifogott példányról írták le, 18 méter hosszúra és 250 kilósra is megnőhet a CNRS francia nemzeti kutatóintézet tengeri gerinctelenek és puhatestűek kutatására szakosodott laboratóriuma (LBIMM) szerint.

Whekét az új-zélandi Víz- és Légköri Nemzeti Intézet (NIWA) ajándékozta a párizsi múzeumnak Steeve O,Shea új-zélandi tintahalkutató és francia kolléganője, Renata Boucher, a CNRS lábasfejű-szakértője közreműködésével.

"Nem rendes dolog, hogy ne legyen egyetlen óriás tintahal sem Jules Verne országában" - mondta az új-zélandi biológus a XIX. századi francia regényíró Nemo kapitány (Húszezer mérföld a tenger alatt) című regényére utalva.

Az alkalom 2000 januárjában adódott, amikor egy halászhajó 615 méteres mélységben kifogta az óriáslábasfejűt, amelyet egy maori legendában szereplő tintahal után Whekére kereszteltek. A legenda szerint egy ilyen állatot, Te Wheke o Murangit követve fedezte fel egy polinéz halász Aotearoát, "a Hosszú fehér felhő földjét", a mai Új-Zélandot.

A múzeumban fel sem merült, hogy formalinos tartályba zárva lealacsonyítsák az értékes állatot. Átadták a Garda-tó nyugati partján, Velence és Milánó között félúton található Tigaléban működő VisDocta Research laboratóriumnak.
Wheke két évet töltött Olaszországban, amíg elvégezték a plasztinációs eljárást. Ezalatt alacsony hőmérsékleten dehidratálták az állatot, hogy a szöveteiben lévő folyadékot az állatok kitömésére szakosodott laboratóriumban kidolgozott keményedő gyantával cseréljék le. Ezután bőrét az élő tintahal színéhez legközelebb álló árnyalatúra befestették, mindezt 65 ezer eurós költséggel (mintegy 16,6 millió forint).

A munka szépen sikerült. A tengermély óriásának várhatóan sok látogatója lesz, tekintettel a Nagy Galéria látogatottságára: idén január-februárban 125 ezren jártak itt, 54 százalékkal többen, mint tavaly ilyenkor.