A Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Kara (DETEK) dékánja, az Orbán-kormány volt oktatási minisztere akadémiai elnöki koncepciójáról szólva kifejtette: "Az MTA 1825-ös alapításától kezdve elég sok éve működik olyan stabil hagyományokkal, amelyek megváltoztatása badarság lenne, s a tudományban sem volt olyan változás az elmúlt években, ami gyökeres átalakulást igényelne".

Ugyanakkor - tette hozzá -, a tudományban, jellegéből fakadóan, állandó megújulás zajlik. Ezért Pálinkás József az akadémikusok egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy közvetítsék a világban zajló tudományos fejlődést, mert az MTA a legalkalmasabb arra, hogy jelezze: Magyarországnak mit kell tennie a tudomány, a tudománypolitika területén.
A tennivalók közül megemlítette a finanszírozási rendszer kérdését, annak megfogalmazását, hogy milyen területeken van Magyarországnak esélye a tudomány élvonalába kerülni, s milyen tudományterületeket kell jelentősen támogatni, hogy ne maradjunk le a világban. "Vagyis rá kell mutatni, hogy hol vannak a kitörési pontok, Magyarország számára. Ezeket erősíteni szeretném."

A jelölt annak a véleményének is hangot adott, hogy az akadémiának a tudománypolitikai célok megvalósításában teljes mértékben együtt kell működnie a mindenkori kormánnyal. "Ugyanakkor fontos feladata az is, hogy a tudományt érintő kérdésekben elfogulatlanul, ha kell könyörtelenül véleményt nyilvánítson arról is, ami jó, és arról is, ami nem" - tette hozzá.
Pálinkás József szerint a Magyar Tudományos Akadémia fontos feladata, hogy egyrészt tanácsot adjon, véleményt nyilvánítson, milyen legyen a tudománypolitika, másrészt feladata, hogy ha a kormány részéről valamilyen tudományos kérdésben megrendelés érkezik, arra az MTA reagáljon.

Példaként olyan fontos területeket említett, mint a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés, az élelmiszerbiztonság, a gyógyszeripar, a géntechnológia, vagy az éghajlatváltozás.
Ugyanakkor rámutatott, hogy az akadémiának fontos szerepe olyan tudományok támogatására is felhívni a kormányzati figyelmet, amelyek nincsenek a közvélemény érdeklődésének középpontjában, mint például a részecskefizika, vagy a számelmélet.
Az akadémiai elnökjelöltséget illetően Pálinkás József kérdésre válaszolva elmondta, az, hogy az Orbán-kormány oktatási államtitkára, majd minisztere volt, jelenleg pedig a Fidesz országgyűlési képviselője, előny is és hátrány is a szemében.

"Előny, mert az ember ismert, tudják, hogy 1998-2002 között igen jelentős erőfeszítéseket tettem, hogy a magyar tudomány finanszírozása jelentősen növekedjen. A statisztikai adatokból jól látható az a csúcs, ami a miniszterségem idején a tudomány támogatásában bekövetkezett. Mindenki ismeri, hogy az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) költségvetésének kétszeresére növelése az én nevemhez fűződik. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai, a kutatók tudják, hogy én elkötelezett vagyok a magyar tudomány jelentős fejlesztése iránt" - fogalmazott Pálinkás József.

"Azt is tudom természetesen, hogy a politika Magyarországon megosztó foglalkozás, ugyanakkor én nem pártpolitikus vagyok, hanem szakpolitikai kérdésekkel foglalkozom" - mondta, majd hozzátette: előfordulhat, valakit olyan mértékben befolyásol a politikai ízlése, hogy azt sem tudja elfogadni, ha valaki egy politikai irányzatban szakpolitikus.
"Azt gondolom azonban, hogy a tudományos életben nagyobbrészt felülemelkedünk, felülemelkedhetünk azon, hogy kinek mi az elképzelése olyan kérdésekben, amelyek alapvetően politikai kérdések" - jegyezte meg.

Az akadémikus egyébként elmondta az MTI-nek, hogy ha megválasztják MTA elnökévé, lemond országgyűlési képviselői mandátumáról és minden, politikai pártban viselt tisztségéről.

 

Nemzedékünk felelőssége a magyar tudomány terén hatásában messze túlmegy a kutatás szféráján - hangsúlyozza a jelölőbizottság számára készített elnöki koncepciójában Roska Tamás akadémikus, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet kutatóprofesszora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának alapító dékánja. Egyszerre kell innovatívnak, praktikusnak és elvszerűnek lennünk. Partnerség, hatékonyság és felelősség szinergiáját kell megvalósítanunk - írja.

"Mindenekelőtt igen megtisztelő a jelölés. A tisztújító közgyűlés napja, május 6-a után, a választás kimenetelétől függetlenül, szívesen osztom meg elképzeléseimet a sajtón keresztül is, addig azonban nem kívánom befolyásolni a küldötteket nyilatkozatommal" - mondta Roska Tamás az MTI-nek. Az MTA 178. közgyűlése május 6-án három jelölt közül választja meg az Akadémia új elnökét. A tisztújítás a nyilvánosság előtt zajlik, az elnökjelöltek koncepciói és önéletrajzuk az MTA honlapján olvashatók, hogy a teljes köztestület és a nagyközönség első kézből tájékozódhasson a jelöltek elképzeléseiről. "Ebben a dokumentumban az elképzeléseimről leírtam mindazt, amit jelöltként fontosnak tartok" - közölte Roska Tamás.

"Vajon megismételhető-e az a szellemi bravúr, amit a magyar természettudomány elért a XX. század első felében?" - veti fel az elnökjelölt a kérdést. "A Nature folyóirat e századi első számának első cikke szerint a XX. század természet-tudománya Budapesten született! Ha talán túlzó is ez az állítás, megalapozni mindezt, különösen az első világháború utáni időkben, nem lehetett könnyű. A kor tudományos élete legsikeresebbjeinek írásait olvasva levonhatunk néhány tanulságot. Ezek közül kettőt emelnék ki. Az egyik a kiváló középiskoláknak, valamint a műveltség társadalmi presztízsének fontossága. A másik, ami stratégiai szempontból szintén sarkalatos: a gazdaságilag nehéz helyzetű országban az oktatásba és kultúrába való befektetés szükségessége" - írja bevezetőjében.
Koncepciójában Roska leszögezi, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem egy egyesület a sok közül, hanem nemzeti intézmény, a magyar tudományosság letéteményese. A XXI. század elején a kutatás a nemzetközi versenyképesség alapja. A kutatás és fejlesztés bázisát pedig a kutató egyetemi fakultások és a főhivatású kutatóintézetek jelentik. Véleménye szerint Magyarországon a főhivatású kutatás az MTA kutatóhálózatán kívül jelentősen összeszűkült. Ebből a helyzetből kiutat a kutatóhálózat regionális megerősítése jelent, partnerségben egy racionálisan és versenyképesen támogatott egyetemi kutatóhálózattal.

Akadémiánk felelőssége, hogy tanítványainkat alkotó helyzetbe hozzuk - írja koncepciójában Roska Tamás. "Mindenekelőtt azokat, akik itt dolgoznak a körünkben. De kivételes esetben számolnunk kell azon ifjú tehetségekkel is, akik külföldi tanulmányaikat követően, posztdoktorként vagy kutatóként tartósan külföldön dolgoznak, ám szívesen hazatérnének."
Fontosnak tartja az MTA hazai és nemzetközi presztizsének megőrzését. Az intézethálózatban végzett munka folyamatos javítását tartja szükségesnek, drasztikus reformok nélkül.

Különösen időszerű Roska Tamás szerint az államháztartási reformfolyamatokkal való szoros egyeztetés és a konzultáció az azt kidolgozókkal, akár intézményes formában is. Az MTA intézetei számára is sürgeti azokat a szabadabb gazdálkodási lehetőségeket, amelyeket az egyetemek már megkaptak.

Az Akadémia elnökeként a testületekért, a fiatal kutatók helyzetbe hozásáért és a külső kapcsolatokért viselne felelősséget. Az intézethálózat felelőse az MTA főtitkára lenne, a Vagyonbizottság elnökének felhatalmazását és beszámolási kötelezettségét pedig egy új alapszabály-részben kellene definiálni az elnökjelölti koncepció szerint.

Javaslatokat tesz Roska Tamás az új kihívásokra való reagálás módjára is: hogyan lehetne helyzetbe hozni a posztdoktori korosztályt, megnyerni magánszemélyeket, intézményeket a támogatásra, gazdálkodni a meglévő vagyonnal, modern jogvédelmi és marketing ismeretekkel felvértezve hasznosítani a szellemi eredményeket, gyakorlatias módon meghatározni az MTA osztályainak feladatait. Az MTA kutatóintézetei mellé nemzetközi részvételű szakmai felügyelő testületeket javasol. A tehetséggondozást stratégiai kérdésnek tekinti, akár akadémikusi védnökséggel is.

Roska Tamás úgy véli, hogy a kutatás-fejlesztési szint érdemi emelése a központi költségvetési rész növelésével, elsősorban Uniós támogatási forrásokból (például a strukturális alapokból) lehetséges.

A források szinten tartása nélkülözhetetlen az intézethálózat fenntartása és szelektív bővítése, valamint a jogfolytonosság jegyében a testületi közfeladatok elvégzéséért megállapított és a tudomány megbecsülését kifejező, tervezhető tiszteletdíjak érdekében is.
"A kutatás kísérleti eszközeinek szelektív, de lényeges emelésére van szükség. Ez jelenti egyrészt a kísérleti platformok szűkítését, másrészt a szélesebb körű hozzáférést és a színvonal emelését. Mindez a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal alapfeladatainak is részét képezheti, tehát az NKTH-val partnerségben kellene eljárni" - olvasható Roska Tamás elnökjelölt koncepciójában.

Sokkal kezdeményezőbb Akadémiára van szükség - hangsúlyozta Somlyódy László akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, aki akadémiai elnökjelöltsége kapcsán nyilatkozott az MTI-nek.

"Az MTA érdeke, hogy a jelenleginél sokkal aktívabb szerepet játsszon a tudománypolitika és az innováció területén. Az alapkutatások vonalán nemzetközi viszonylatban is jól állunk, ám ahogy haladunk a vállalkozások, a versenyképesség és a gazdaság irányába, pozíciónk egyre gyengül" - mondta, hozzátéve: a Magyar Tudományos Akadémiának - a kölcsönös előnyökre építve - össze kell fognia az egyetemekkel és a vállalatokkal.

Kifejtette: A legfontosabb feladat a két éve indult reformfolyamat lezárása. Ez sok hasznos ismerethez vezetett, de most már itt az ideje a következtetések levonásának, és ezekre is alapozva a módosított akadémiai törvény megalkotásának, ami hosszú távon kiérlelt működési feltételeket biztosít. Ugyanakkor az intézethálózat visszafejlesztése óriási hiba lenne: a fajlagos, egy főre vetített kutatói kapacitás Magyarországon lényegesen az EU-átlag alatt helyezkedik el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene hatékonyabban működtetni a hálózatot.

"A másfél évtizede megalkotott törvény módosítását számos tényező indokolja: a mára már jelentkező működési zavarok (túlszabályozás, rugalmatlanság, lassú döntéshozás), az ellentmondás az időközben létrehozott új törvényekkel (mint például a felsőoktatási-, a vagyon-, az innovációs- és az államháztartási törvény), és a képviseleti rendszer megoldatlan kérdései, amit az 1994-es törvény óhatatlanul elnagyolt" - emelte ki.
Hozzátette: az MTA-nak alkalmazkodnia kell az új feltételekhez, mégpedig a törvény okos módosításával, hiszen ez biztosítja működésének jogszabályi kereteit. Ugyanakkor szükségnek tartja a köztestület bevonását a törvény megújításába, valamint a törvény és az alapszabály harmóniáját. Úgy véli, a reformfolyamat következtetéseinek levonása fél évnél nem vehet több időt igénybe és a törvény módosítására is sor kerülhet legkésőbb 2009 tavaszára.

A megújulási folyamat fontos elemének nevezte, hogy az akadémia kidolgozza saját tudománypolitikai stratégiáját: a tudós testületnek meg kell terveznie, hogy a következő évtizedben milyen irányba fejlesszék az intézethálózatot és a köztestületi piramis egészét, beleértve nemcsak az akadémikusokat és a nagydoktorokat, hanem a friss PhD tudományos minősítéssel rendelkezőket, vagyis a fiatal tehetségeket. Somlyódy László szerint olyan fontos kérdéseket kell eldönteni, hogy milyen lehetőségeket teremtsenek az alulról jövő új interdiszciplináris elképzelések befogadására, az egyetemekkel történő együttműködéseknek vagy az innovatív vállalatokkal való kooperációnak.
Mint mondta, sokkal jobban kellene segíteni a fiatal kutatókat a PhD megszerzése után is. Somlyódy László lényegesnek tartja a hazai és a külföldi ösztöndíj lehetőségek jobb kihasználását, a nagyhírű akadémikusok kapcsolati tőkéjének jobb hasznosítását annak érdekében, hogy a fiatalok olyan helyekre kerüljenek külföldre, ahonnan azután az igényeknek megfelelő tudást hozzák haza. Az agyelszívás megelőzése érdekében szükségesnek tartja olyan ösztöndíjrendszer bevezetését is, amely a hazatérésük után segíti a fiatal kutatók megélhetését kutatóintézetekben vagy vállalatoknál. "A kulcs az, hogy tudásukat itthon hasznosítsuk" - hangsúlyozta.

A tudós beszélt az MTA finanszírozásról is. Mint mondta, az MTA elnöke és főtitkára évről-évre kénytelen a kormánnyal alkudozni. "Ez ma elkerülhetetlennek tűnik, de őszintén szólva a baj az, hogy ilymódon nem tudunk kellő stabilitást biztosítani. A kiszámíthatóság lenne az előfeltétele a teljesítmény mérésén alapuló értékelésnek és az átgondolt fejlesztéseknek" - mondta. Ezért alapvető lenne a finanszírozás alapelveiről egy hosszabb időszakra megállapodni. A kérdéshez kapcsolódóan még azt is kifejtette: az intézeteknek az is alapvető érdekük, hogy növeljék az uniós pályázatokból származó, valamint a vállalatokhoz és az innovációhoz kapcsolódó bevételüket.

"Igazából mindezek együttesen tennék lehetővé, hogy számon kérjük az intézetektől a közfeladatok ellátását, szembenézzünk a nemzetközi megmérettetéssel, nagyobb mértékben tudjuk támogatni a tehetségeket és a jövőbe mutató kutatásokat" - magyarázta.
Az akadémikus fontosnak tartja, hogy az MTA többet tegyen a tudományos kutatások társadalmi megismertetéséért. "Noha az adófizetők pénzéből élünk, még mindig kevesen tudják, hogy mire költjük azt, mekkora anyagi és eszmei haszon származik a kutatók munkájából és valójában mi is az Akadémia". Sokkal jobban kell kommunikálnunk a politikusokkal is, de nekik is nyitottabbnak kell lenniük a tudomány irányába" - mondta.
Kitért arra, hogy 2011-ben Magyarország lesz az EU soros elnöke. Mint kifejtette, megfelelő stratégiát kellene kifejleszteni arra, "hogyan használhatnánk ki ezt az alkalmat sokoldalú összefogás révén a tudomány, a technológia és az innováció hazai erősítése, valamint a fiatalok, a tehetségek támogatása érdekében" - hangsúlyozta Somlyódy László.