Horn Gábor, aki koordinációs államtitkárként a kormánypártok munkájának összehangolásáért is felel, egy érdekes elszólása miatt került a média érdeklődésének homlokterébe pár hete. Emlékezetes, a választások éjszakáján azt mondta a mellette álló Kóka Jánosnak, hogy a népszavazás nemcsak a díjak elutasításáról szólt, hanem ezzel Gyurcsányt is melegebb éghajlatra küldték a választók. Most készített interjúnkban azonban már úgy nyilatkozott, hogy a referendum eredménye nem a kormány távozását követeli meg, hanem csupán három kérdésre adott válasznak tekinthető. Túl ezen, beszélt nekünk az SZDSZ belső gondjairól, a koalíciós szakítópróbáról és egy újabb népszavazás (rém)képéről is.

Jelenleg az SZDSZ belső krízisét éli. Hogy áll a tisztújítás ügye? Kóka János eleinte nem tartotta szükségesnek az elnökválasztás megismétlését, most pedig már szorgalmazza azt.

Kóka János az első pillanattól kezdve, amikor ez a szabálytalanság felszínre került, azt mondta, hogy küldöttgyűlésen kellene megoldást találnia. Sokan voltunk, köztük magam is, akik azt gondolták, hogy ha ez egy Borsod megyei probléma csak, akkor erre nincsen szükség. Később kiderült, hogy szélesebb körű szabálytalanság történt. Ezt tapasztalva az ügyvivő testület és a frakció is egyöntetűen úgy gondolta – megjegyzem, Kóka János javaslatára -, hogy nincs más megoldás, mint egy újabb küldöttgyűlés, ami két részből kell, hogy álljon. Először módosítanunk kell az alapszabályunkat, hogy áttekinthetőbbé váljon a működés, második körben pedig a lehető legsürgősebben egy új választást kell lebonyolítanunk: ebben teljes egyetértés van a párton belül.

Említette, sürgősen akarnak intézkedni, ugyanakkor tavaly – az eddigi pártok tisztújítási gyakorlatától eltérően – hosszú kampányidőszakot hagytak a jelölteknek, akik aktívan ki is használták azt. Most nem lesz ilyen felkészülés periódus?

Most nincsen ennyi idő. Most az ország és a magyar liberálisok érdeke is azt kívánja, hogy gyorsan rendezzük sorainkat. Van épp elég problémánk, feladatunk a sikertelen népszavazás után. Ami egyébként az SZDSZ-nek nem feltétlenül volt sikertelen! Hiszen azért 700 ezer ember elment és nemmel szavazott. Nem állítom, hogy ők mind liberálisok, de körülbelül a felük valószínűleg ilyen szavazó lehet, ezt ma még nem tudjuk pontosan. Visszatérve a tisztújításra, nyitottak vagyunk a kampányra, de hangsúlyozom, nagyon rövid időnk van. Egy-másfél hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy az SZDSZ úgy foglalkozzon magával, hogy közben vállalja a kormányzati felelősséget is.

Mi a biztosítéka annak, hogy a mostani választások tisztán zajlanak majd? Mitől lesz stabil legitimitása az újonnan megválasztott elnöknek?

Az SZDSZ-nek be kell látnia, hogy változtatásra szorul az eddig alapvetően a bizalomra építő belső rendszere, ezért is szükséges az alapszabályokat módosítani. Szigorúbb ellenőrzéseket kell végeznünk. Eddig úgy gondoltuk, hogy egy ilyen baráti közösségben senki nem arra épít, hogy visszaéljen a lehetőségekkel: most látjuk viszont, hogy kicsit változott a világ, s nekünk ehhez alkalmazkodnunk kell.

A belső válság mellett meg kell küzdeniük koalíciós partnerükkel is az egészségbiztosítási törvény végleges formájáért. Nem érzi úgy, hogy a szocialisták kihasználják a pillanatnyi helyzetet – vagyis azt, hogy az SZDSZ elnökválasztási gondokkal van elfoglalva – és így próbálnak visszatáncolnia a magánosítástól?

Én jobb szándékkal közelítek a koalíciós partnerhez. Azt látom, az MSZP, felmérve a mostani referendum következményeit, úgy érzi, nem bírna ki még egy népszavazási kudarcot. Erről egyébként én másként gondolkozom, szerintem egy biztosításokról szóló népszavazás meg is nyerhető. De elfogadom szocialista kollégáimtól, hogy ők nem így gondolják ezt. Nagy vita van köztünk az egészségbiztosítás átalakításáról, de született egy kompromisszum, ami inkább hasonlít az MSZP elképzeléseire, mint az SZDSZ-ére. Mi ezt tudomásul vettük. Az újabb felvetésekkel, módosításokkal kapcsolatban pedig várjuk meg az egyeztetések végét.

Mégis hogy lehet ebben a szorongatott helyzetben a liberális szavazók attitűdjét tükrözni? Elvezethetnek a nézetkülönbségek a koalíció felbomlásáig?

Nekünk az a feladatunk, hogy a tárgyalóasztalnál találjunk olyan megoldásokat, amik arról szólnak, hogy tudjuk folytatni a közösen vállalt változtatások. Akár más mederben, más technológiával. S itt nincs szó semmiféle zsarolásról, vagy fenyegetésről, amit szocialista kollégáink mondanak. Egyszerűen csak az a kérdés, hogy tudunk-e és ha igen, hogyan továbbmenni a közösen vállalt úton. Ha igen, akkor mi partnerek vagyunk, ám ha nem, akkor el lehet egymástól búcsúzni. De nem itt tartunk, jelenleg egyeztetünk arról, hogyan tovább.

A népszavazáson ugyanakkor több mint hárommillió választópolgár egységesen amellett tette le voksát, hogy nincs szükség három, az SZDSZ-hez szorosan kötődő díjra. Önök a szükséges jogi lépéseket meg is tették, április elsejétől nem kell fizetnünk. Ugyanakkor a logika azt diktálná, hogy a politikai következményeket is vonják le az eredményből. Lesznek-e személyi változások?

A referendum három konkrét részkérdésről szólt, nem a kormányról. A népszavazás következményeit magunkra nézve kötelezőnek kell tekintenünk: ezt megtettük. Másrészt tudomásul kell vennünk, hogy a reformokra a magyar társadalom még nem áll készen. Ennek több oka van, az egyik az, hogy nincs elég hitele a kormánynak és a kormányzó pártoknak jelenleg; a másik pedig, hogy az emberek valószínűleg jelentős része nem akar változást. Vagy nem így akarja a változásokat. Nekünk ezzel szembesülnünk kell, és ehhez kell igazítanunk a politikánkat, ezért érdemes elgondolkodni a változtatáson. De ez nem jelent feltétlenül személyi következményeket, bár jelenthet olyanokat is. Nem a kormányról, vagy csak részben arról mondták el a véleményüket az emberek. Ami miatt rólunk is szólhat a népszavazás, az a nagyon magas részvétel. Hiszen az nem meglepő, hogy egy olyan kérdésre, fizessünk-e 300 forintot vagy sem, ilyen arányban alakul a nemek és az igenek aránya. A meglepő a nagyon magas részvétel.