"Közép-Európában minduntalan voltak jó szándékú eszmék, javaslatok arra nézve, hogy a térség lakói, nemzetei, majd államai, amelyek együttműködésre voltak ítélve, miként valósítsák ezt meg. Ez azonban hogy soha nem történt meg" - mondta kitüntetése kapcsán Ormos Mária az MTI-nek, Közép-Európa - Volt? Van? Lesz? című legújabb munkáját ismertetve.
Ebben a kötetben az akadémikus Közép-Európa fogalmának XIX-XX. századi történelmi változásait elemzi, s bemutatja, hogyan értelmezték ezt a térséget ebben az időszakban a benne és körülötte elhelyezkedő politikai erőközpontok.
Kifejtette: Az együttműködés elsősorban azért nem valósult meg, mert bár az összes kezdeményező elismerte, hogy "másoknak is kell levegő", de saját országát kizárólag nagyként képzelte el.
"Senkinek eszébe nem jutott, hogy Kis-Lengyelországban gondolkodjon, ahol tényleg a lengyelek laktak" - jegyezte meg a történész. Szerették volna, ha Lengyelországhoz tartozna Ukrajna, Fehéroroszország, a Baltikum egy része, de azt a vidéket is szerették volna, ahol zömében németek élnek. Hasonló elképzelései voltak a jó szándékú román javaslattevőknek, a magyaroknak pedig megvolt Nagy-Magyarország.
"Mindenképp azt gondolták, hogy minden maradjon úgy ahogy van, függetlenül attól, hány szlovák, román, szerb él az adott állam területén. Nekünk is az egész kellett, így azután a dolog nem jött össze" - emelte ki.
Mint megjegyezte, azt lehetne hinni, hogy ezek a kérdések "már nem feszélyeznek" senkit. "Sajnos, nem így van. A helyzet a könyv megjelenése óta nem javult, hanem sokkal inkább romlott. Ez Koszovó miatt történt" - hangsúlyozta.
Ormos Mária kitért arra, hogy a XX-XXI. századi "rendhagyó" politikai eszmetörténete is kutatásának tárgya.
"Nem az egymást váltogató, változó, kiegészülő eszmék bemutatására törekszem, hanem annak megjelenítésére, hogy a gyakorlatban ezekből mi valósult meg. Hogyan valósul meg a liberalizmus a XX. században, hogyan lesz a liberális gondolatmenet nacionalista, sőt, imperialista" - magyarázta.
Ismertetése szerint ugyanezt a kérdést fel lehet tenni a szocialista, a szociáldemokrata nézetrendszerrel kapcsolatban is. Hogy miként lesz "egy osztályképviseletből államképviselet, amely ráadásul felszív magába számos neoliberális, vagy akár konzervatív gondolatmenetet is", amit nyilvánvalóan a hétköznapi politikai gyakorlat idéz elő.
Kifejtette: Az utóbbi idők neoliberális gondolatvilága tulajdonképpen az őseredeti gazdasági liberális eszméket modernizálja annak a fényében, hogy mi történik de facto a legfejlettebb tőkés országokban.
"Ott van a liberális gondolkodók elmélete, amelyet konzervatív politikusok kapnak fel: Angliában Margaret Thatcher, az Egyesült Államokban pedig a republikánusok. Ennek mentén elindul az eszmék kavalkádja, nehéz elkülöníteni, hogy szocialista vagy szociáldemokrata párt folytat-e neoliberális politikát, vagy konzervatív" - mondta.
Ormos Mária párhuzamosan Németország XX. századi történetén dolgozik, amely tulajdonképp a XIX. századba nyúlik vissza.
"A német történelem nem hagyja magát pont a XX. században elkezdeni, mert a gyökerek logikusan 1870-ig, a német egység helyreállításáig nyúlnak vissza" - hangsúlyozta a történész, mondván, hogy tanulmányai nyomán egy "eléggé furcsa állam" izgalmas történelme bontakozik ki, amely döntően befolyásolta Európa sorsát.
"Minden megváltozik Európában, amikor másodszor létrejön a német egység. A Westfaliai béke után az ország szét volt morzsolva, jelentéktelen tényező volt. Az egység létrejötte véget vet az addigi európai rendnek, s ahogy erősödik a német elit önbizalma. nő az étvágya is, amely összeurópai történetté válik" - fejtette ki.
Ormos Mária kitért a "hitlerájra", majd a második világháborút követő döbbenetre, amely mélységesen megrázta a német köztudatot, valamint az újraegyesülést követő történésekre.
"Az óriási eufória, amely elragadja a németeket, szinte pillanatok alatt elszáll, helyet adva a mind a mai napig meglévő kétségeknek, gyötrődésnek. Ez is egy izgalmas történet" - mondta az akadémikus, hozzátéve, hogy ez a munka valószínűleg még ebben az évben napvilágot lát.
