Jenő, eddig kizárólag a romák helyzetéről, az integráció fontosságáról beszélgettem veled, a mostani az első alkalom, hogy mint zenekarvezetőt, a cigányság kultúrájáról is kérdezhetlek.

Hamarosan 25 éve, hogy megalakult az Ando Drom, egy gyerekcsoportból jött létre, csupán ketten voltunk benne felnőttek a Balogh Jancsival; ő kilencven körül kivált az Ando Dromból. A kezdeti időszakot követően, ahogy nőttek a gyerekek, egyre komolyabban vették a zenét, ambicionálták a sikert, így jutottunk el mostanra az 5. lemezig.

Eleve az volt a terved, hogy azokat a roma gyerekeket, akik a saját iskolájukban nem bizonyultak sikeresnek, önbizalomhiányosak voltak, egy új közösségben mindezt megkaphassák?

Akkoriban, 1980-tól cigányügyi előadó voltam a kerületben, amihez természetesen hozzátartozott, hogy klubot és nyári táborokat szerveztünk a gyerekek számára, akik között feltűnően sok tehetséges is akadt. Nemcsak az Ando Drom alakult meg, hanem színházat is csináltunk azokban az években. Remek darabokat adtunk elő 6-700 fős közönség előtt, azt írták rólunk, hogy megszületett a cigányszínház. Óriási szabadság érvényesült: a darabokat tulajdonképpen a gyerekek írták, de hatalmas szerep jutott a rögtönzésnek is: az sem jelentett problémát, ha menet közben átalakult az előadás.

Zenész családból származol, és ha jól tudom, magad is zenész pályára készültél. Aztán szociológus lettél.

Nekem is a hegedű nézett volna ki, de szüleink jószerivel megtiltották, hogy zenészek legyünk. Ennek az anyai ösztön volt a legfőbb oka, mert ugyan nagyon szerettük a zenét, de édesanyánk féltett attól, hogy mi is azt a zenészsorsot fogjuk bejárni, amit családunk tagjai nemzedékeken át, és az vidéken nem számított valami rózsás életnek. Heten voltunk gyerekek egy 10-12 fős családban, borzasztóan alacsony fizetéssel; nagyjából azt a helyzetet írják ma le komoly szegénységként. Napról napra éltünk, de gyerekként nem éreztük át annyira ennek tragédiáját, mert pompás családi életet élhettünk sok zenével, játékkal. Anyánk a bizonytalanságtól akart megóvni bennünket.

Végül mégis zenész lettél.

Nem lettem az, mert zenésznek azokat tartom, akik a zenei pályára éveken át kitartóan készülnek. Én az Ando Drom tagokkal együtt amatőr zenész vagyok. Sok mindent hoztam magammal abból a zenéből, amit gyerekkoromtól folyamatosan hallottam, akkoriban naponta 3-4 órán keresztül. Rokonaim között egészen kitűnő zenészek voltak, úgyhogy az a világ örökre velünk maradt, de attól meg kell különböztetnünk az amatőr muzsikusokat. Hozzáteszem, hogy az amatőr zene is hallatlan értékeket tud felmutatni.

Örömzenélés a tiétek vagy tudatos kultúrmisszió? Netán mindkettő?

Inkább az elsőre tennék. Magunk nem gyűjtünk autentikus roma motívumokat, de nagyon sokat használunk Bari Károly zenei gyűjtéseiből. Ő évtizedeken át gyűjtötte a cigány folklórt, gyönyörű zenéket hallani az általa kiadott CD-ken. Misszió helyett amolyan Ando Drom-féle odafordulást mondok.

Valóságos mozgalmat indítottatok el negyedszázada, számos ma már világhírű előadó is zenekar indult tőletek, a ti hatásotokra.

Kétségtelen. Első helyen Juhász Miczura Mónikát említem, aki rendkívül sikeres énekesi pályát kezdett az Ando Drom után; róla az a véleményem, hogy egy nemzeti kincs, aki sokkal többet érdemelne. Horváth Mónika ma már jazzt énekel Szakcsi Lakatossal, de szívesen emlékszem Balogh Jancsira vagy Horváth Krisztire, utóbbi szintén őstehetség. Valóban sokan merítettek a zenénkből.

Akiket felsoroltál, mint sikeres előadókat, már nem azt a vidéki romazenész-pályát járják be, amitől annak idején a szüleid óvtak?

Akiket épp említettem, azok valamennyien befelé forduló zenészek, nem üzletesítették el a zenéjüket, a tehetségüket, igencsak megszenvednek a sikerért, sokszor szembemennek az árral, ami gyakran, talán most is jellemző az Ando Dromra is.

Sűrűn koncerteztek?

Van ma egy zenei ízlésváltás, ami az utóbbi években a mi zenénket is utolérte volna. Mára borzasztóan népszerűvé vált a mulatós vagy lakodalmas zene, amitől a mi muzsikánk mindenképpen különbözik. Most a harsányabb zenék időszakát éljük, ami persze semmilyen gondot nem jelent számunkra, hiszen ha csak otthon éneklünk, az is jó, az is elégedettséggel tölt el. Legközelebb nyilvánosan április 8-án lépünk fel a Duna Palotában, május elején pedig Stuttgartban, ahol már az idén megjelenő új albumunk anyagát fogjuk játszani.

A zenekarról bővebben: www.andodrom.hu