A slágerek sajátossága, hogy sokszor az énekessel azonosítjuk, és a szerző a homályba veszik. Lerch István azonban nem tűnt el.

Hogyan kezdődött a zenei karriered?

Már öt éves koromban kaptam egy tangóharmonikát, sikerült kisírni a szüleimtől. Mikor azt kinőttem, akkor lett egy zongorám. A Bakáts téri általános iskola zenei osztályába, illetve ezzel párhuzamosan zongoraórára jártam. Szomorú zenésznek készültem, 12 évig klasszikus zongorát tanultam, különböző zenei versenyeken is indultam, néhányat meg is nyertem. Aztán jött a Beatles és eltekerte a fejemet.

A családban volt valaki, akitől örökölhetted a tehetségedet?

Nem. Legalábbis nem tudok róla. Édesanyám nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy zongoraművész lesz belőlem. Rendkívül szigorú volt, a szobába is bezárt csak azért, hogy gyakoroljak.

Mikor alapítottad meg az első zenekarodat?

Az első még a középiskolás évek alatt jött létre, Hétfő volt a neve. Iskolai bulikon illetve az Építők Petőfi Sándor utcai klubjában léptünk fel rendszeresen.



A Beatlest már említetted, rajtuk kívül még kik voltak a nagy kedvencek?

A klasszikus zenei múltamból adódóan teljesen természetesen volt, hogy érdekel az Emerson, Lake and Palmer klasszikus darabokra épülő progresszív zenéje.Igy született második zenekarom a V’73 trió Herpai Sanyival és Sáfár Öcsivel. De szerettem a Yes és Elton John stílusát is.

A V' 73-ból nőtt ki a V’ Moto Rock, ami egyértelműen a legnagyobb siker volt. Hogyan hatott ez az életedre?

Igen, kétségtelenül ez hozta meg számomra az ismertséget,de még ennél is fontosabb hogy itt kezdtem el komolyan foglalkozni zeneszerzéssel. Demjénnel olyan szerzőpárost alkottunk, akik, úgy érzem, erősen hatottak a 80-as évek magyar pop-rock zenéjére. Olyan dalokat írtunk, amire a mai napig büszkék lehetünk.

Egyébként hogy találtátok ki ezt a nevet?

A V’ 73 a Volán Electronikának volt a zenekara és ebből a V-t meg akartuk tartani, pont azért, hogy továbbra is támogasson minket, felszereléssel, próba helységgel. A többit már azt hiszem Rózsi találta ki. 12 év alatt megjelent hat magyar nyelvű és egy angol nyelvű nagylemezünk. Bejártuk a fél világot, turnéztunk az összes KGST országban, Szibériában, Kubában, Kanadában. 1989-ben oszlottunk fel, azóta egyedül folytatom. Most a hatodik szólólemeznél tartok. Közben írogattom dalokat Charlienak, Koncz Zsuzsának, Malek Andreának, és angol felkérésre megírtam a Hercegnő és a kobold c. rajzfilm zenéjét, amit már Amerikában is játszanak.



A nagy slágereid hogyan íródnak?

Fogalmam sincs, de az biztos hogy sokat ülök a zongora előtt. Játszok, improvizálok, aztán megtetszik pár hang amin eltudok indulni és lesz belőle valami, vagy nem… Azt hiszem két esetben születhet igazán jó dal: ha szomorú, vagy ha boldog az ember. Bár az is igaz hogy a Várj míg felkel majd a napot dühből írtam. A lényeg, hogy hangulatból szülessen. A zeneszerzés olyan, mint az ébren álmodás vagyis megfoghatatlan, de tudom befolyásolni.
Elég önkritikus ember vagyok, és nagyon megválogatom, mit adok ki a kezemből. Szerencsére még soha nem esett nehezemre a dalírás. Sőt a mai napig is ezt a tevékenységet élvezem a legjobban.

Említetted a külföldi fellépéseket, és az angol nyelvű lemezt. Nem maradt bennetek valami hiányérzet?

Nem érzem ezt. Ott is szép sikereink voltak, rengeteget tanultunk és főleg jól éreztük magunkat. Az angol nyelvű lemezt egy angol hangmérnökkel vettük fel Frankfurtban. Akkoriban éppen nagyon izgalmas hangzások jöttek divatba, amit igyekeztünk beépíteni a mi zenei világunkba is. A lemez később külföldön Moto-rock néven került a boltokba. Emlékszem drágább volt, mint az új Toto-lemez. Eljutottunk valameddig - ameddig engedték - aztán bezárult a kör és szép lassan elszálltak az illúziók is. De legalább megpróbáltuk, és így nem mondhatjuk azt, hogy kimaradt az életünkből.



Miért szűnt meg a V' Moto Rock?

Alapvetően más mentalitású ember vagyok, mint Rózsi. Én munkamániás vagyok, szeretek mindenre odafigyelni, ő egy kicsit lazább, és ebből a vége felé már túl sok konfliktusunk volt. Amikor néhány dalom, mint a Tűzvarázsló vagy az Angyallány nagy sikert aratott úgy döntöttem, hogy szólóban is kipróbálnám magam, erre a lemezgyárban is biztattak. Főleg az izgatott, hogy új lehetőségeket keressek a zenei fejlődésem kiszélesítésére. Azóta is ezen munkálkodok.

A mai popvilágról mi a véleményed?

Számomra már követhetetlen, arctalan lett az egész. Bekapcsolom a rádiót, hallok valami jó számot, de fogalmam sincs, hogy ki játssza. A legnagyobb baj, hogy az emberek értékítélete mintha összezavarodott volna. Nem a legjobb időszak ez arra, hogy egy zenész a művészetét meg tudja mutatni. Nekünk még szerencsénk volt. Amikor megjelent egy lemezünk, elég volt egy cikk, és mindenki pontosan tudta, hogy mi történt. Ma már olyan információ áradat van, hogy elveszik minden, hacsak nem annyira arcátlanul nyomják a médiában. Örülök, hogy nekünk ebben már nem kell részt vennünk.



Egyre több dalotokat dolgozzák fel, elég ha csak a Jégszívre gondolunk, amit Molnár Ferenc Caramel, vagy az Adagio együttes is áthangszerelt. Milyen érzés ezeket hallani?

Igen, én is meglepődök, hogy milyen sokszor nyúlnak a dalainkhoz. Ha jól csinálják meg, akkor az nem rossz érzés. De vannak olyan lehetetlen feldolgozások is, amire azt mondom, hogy „ezt most miért kellett?”. Ebbe nekünk már nincs beleszólásunk, ezek a dalok szabad prédák.

Jelenleg mivel vagy elfoglalva?

Most vettem egy Förster zongorát és rengeteget gyakorlok Bachot, Mozartot, Beethovent. Vissza a gyökerekhez... Közben Koncz Zsuzsa következő lemezére írok pár dalt. Tavaly a Művészetek Palotájában volt egy nagysikerű koncertem, ahol bemutattam pár új kompozíciómat, amit talán világzenének lehetne nevezni. Bár nem szeretem ezt a szót, mert elcsépelt és semmit nem szeretek beskatulyázni. Már annyi slágert írtam, hogy most szeretnék másfelé kalandozni. A következő feladat a december 30-i V’ Moto Rock koncert lesz az Arénában. Hamarosan el kell kezdenünk próbálni, hiszen olyan dalokat kell előszednünk, amiket már 20 éve nem játszottunk. Lesz munka bőven.

Aki többet szeretne tudni a zenészről, látogasson el a www.lerch.hu honlapra.