Alekszandr Mitta 75.

Mitta alkotásai közül Magyarországon főleg a Ragyogj, ragyogj csillagom! című filmet (1969) ismerik: a polgárháborús időkben játszódó drámai vígjáték, amelyben Oleg Tabakov egyik első jelentős filmszerepét alakította, megérdemelten ma is folyton felbukkan a világ művészmozijainak műsorán. A rendező saját honlapján azonban 13 film szerepel, amelyek legtöbbje Magyarországon soha nem volt látható, a legutóbbi Hattyúmennyország címmel 2005-ben készült.

Alekszandr Mitta a kilencvenes években Amerikában élt, akárcsak fia, a festő és díszlettervező Jevgenyij. Később azonban egymástól függetlenül hazatértek. Az egykor építészmérnöki diplomát szerző, s később egy ideig a Krokodil című szatirikus hetilap karikaturistájaként dolgozó rendező ma is aktív, mesterkurzusokat, szemináriumokat tart, tanít a moszkvai és több külföldi filmművészeti főiskolán és nemrég könyvet adott ki a forgatókönyvírás és filmrendezés rejtelmeiről, saját rajzaival illusztrálva.

Születésnapjára eljött gratulálni Mihail Svidkoj, az Állami Kulturális és Filmművészeti Ügynökség vezetője, táviratot küldött Vlagyimir Putyin elnök és a kulturális miniszter, de ezeket nem olvasták fel.

Ehelyett a rendező legkedvesebb részleteit vetítették néhány filmjéből, s anekdotákkal, meleg szavakkal köszöntötték a filmjeiben játszó színészek, alkotótársai, barátai, tanítványai. Megkapó volt látni Oleg Tabakovot fiatal, sovány, fekete hajú ifjúként a vásznon, és ősz sörénnyel, kikerekedett sztárszínészként a színpadon. A gratulálók között volt sok más között a néhai barát és szomszéd, Vlagyimir Viszockij fia, Nyikita is.

Szinte mindenki, s legelsőként maga az ünnepelt külön gratulált a feleségnek, Liljának, aki nem csupán gyerekkönyv-íróként és illusztrátorként szerzett nevet magának, hanem azzal is, hogy fantasztikus, nyitott házat visz, ahol mindig mindenkit szívesen lát, s amelynek konyhájában a világ minden tájáról érkezett vendégek csodálkoztak már rá a háziasszony szakácsművészetére.

A felújításra szoruló Dom Kinóban, vagyis a Mozi Házában egy kicsit a néhai Szovjetunióban érezhették magukat a vendégek ezen az estén: abban az időben, amikor a szinte egyetlen általánosan elfogadott, nagyra becsült, és mindenki számára elérhető érték és a közéletiség színtere a kultúra volt. Ezek az idők elmúltak: az egykor itt haszontalannak tűnő pénz értékre, s ezzel jelentős, lassan minden más értéket elnyomó társadalmi szerepre tett szert. Mitta születésnapi estjén ez a mai Moszkva nem volt jelen, de bíztató, hogy ott volt viszont nagyon sok fiatal, s amikor végül az ünnepelt felszólította tanítványait, hogy jöjjenek a színpadra, félig kiürült a terem....