Jelenleg semmilyen jogszabály nem ösztönzi a hazai foglalkoztatókat a munkahelyi szexuális zaklatás kiküszöbölésére, ezért az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) törvénymódosítást javasol. A zaklatás hatályos törvényi tényállása szinte lehetetlenné teszi az ilyen ügyekben az eredményes eljárást. Zaklatás esetén elvileg az elkövetőnek kell bizonyítania, hogy nem tanúsított olyan magatartást, amely ellenséges, megszégyenítő másra nézve; gyakorlatilag viszont a hatóság feladata a bizonyítékok, tanúvallomások beszerzése. Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnöke szerint az jelenti az egyik legsúlyosabb problémát, hogy nem a zaklatóval szemben folytatnak eljárást, hanem az intézmény munkáltatói jogokat gyakorló vezetőjével szemben. Az EBH adatai alapján tavaly közel egyharmaddal nőtt a hazai diszkriminációs ügyek száma: sok nőt anyaságának ténye miatt nem vettek fel különböző munkahelyekre, többeket pedig folyamatosan zaklatnak munkaadóik.



Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény kimondja, hogy ha valaki neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, illetve egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, hátrányos megkülönböztetés esete áll fenn. Zaklatásnak pedig az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás minősül, amely az érintett személynek a fentebb említett tulajdonságaival függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

A jogszabály nem írja elég árnyaltan körül, mi minősül zaklatásnak, így az EBH módosító javaslata időszerű volt. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) viszont már évekkel ezelőtt felismerte, hogy a törvény nem megfelelő, így változtatni kellene rajta. Arról, hogy milyen hiányosságai vannak még a jelenlegi szabályozásnak, és pontosan mit kellene módosítani, Wirth Juditot, a NANE munkatársát kérdeztem.

Biztosan örvendetesnek tartja, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság módosítani kívánja a zaklatást magába foglaló, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt. Ön szerint milyen hiányosságai vannak ennek a jogszabálynak?

Jó lett volna, ha az Egyenlő Bánásmód Hatóság a törvénymódosítási javaslat előtt egyeztet a civil szervezetekkel, de ez nem történt meg. Nyilvánvalóan még nincs konkrét javaslatuk a módosítást illetően - tehát akár még egyeztethetnek is velünk -, de üdvözlendő, hogy egyáltalán felmerült az ügy, ugyanis nagy szükség lenne a törvénymódosításra. Mi már a 2003-as megalkotása óta kritikákkal illettük ezt a törvényt, részletesen kitérve a szexuális zaklatás kérdésére. Egyértelmű, hogy a mai napig nem ültette át pontosan a magyar jogalkotás az európai uniós előírásokat a jogszabályba. Az európai direktíva pontosan meghatározza, mi az a zaklatás, a szexuális zaklatás, a közvetett és közvetlen diszkrimináció. Amikor a magyar törvény 2003-ban megszületett, mindent átvettek az európaiból, kivéve a szexuális zaklatás fogalmát. Később kiegészítették a „szexuális vagy egyéb természetű” zaklatással; úgy gondolták, hogy ezzel a négy sorral kimerítik a fogalom definiálásának igényét.

Az előbbi csak az egyik probléma a szexuális zaklatás jogérvényesítésével kapcsolatban. A másik gond azzal kapcsolatos, hogy ugye a zaklatás és a szexuális zaklatás sem a hátrányos megkülönböztetés egyszerű esete, hiszen mind a kettő aktív cselekmény az elkövető részéről. Nem arról van szó, mint abban az esetben, ha mondjuk nem vesznek fel valakit valamely védett tulajdonsága miatt (a védett tulajdonságok a jogi terminológiában azokat a jellemzőket jelölik, amelyek miatt nem lehet valakit diszkriminálni, például a faji, nemzeti hovatartozás vagy a vallási, politikai meggyőződés), és ezért önérzetében megsértik. Tehát, ez nem egy passzív magatartás, hogy valamit nem tesznek meg; hanem épp, hogy aktívan sértik valakinek a konkrét személyét, méltóságát, testi integritását. Ide tartozik a szexuális zaklatás is, amely egy speciális eset, hiszen ilyenkor valakit a szexusában sértenek meg, amely egy még érzékenyebb terület, ezért is kellene külön szabályozni.

Ez egy folyamat: lehet valakinek egy célzatos viccet elmesélni, lehet következetesen nem meghívni a céges partikra, lehet állandóan becsapni előtte az ajtót - és ennek a folyamatnak a végén egy fizikai cselekmény áll. A zaklatás végpontja egy fizikai támadás, a szexuális zaklatásé pedig logikusan a nemi erőszak. Persze, általában ezek a folyamatok nem jutnak el idáig, de ha eljutnának, ez lenne a vége. Tehát, ezek nem olyan „ó, hát túl lehet élni” jellegű ügyek, hanem igenis komolyak. Ezek konkrét cselekmények, ezért a tilalomnak és az ellene való fellépésnek is egyértelműnek kell lennie. Az erőszak kategóriájába soroljuk őket, nem úgy, mint a diszkriminációt általában, hiszen ilyen esetekben szóbeli, gazdasági, lelki vagy fizikai erőszakot alkalmaznak a nőkön.