A kialakult helyzet sokakat meglephetett, pedig valószínűleg már volt előzménye. Mi generálta a jelenlegi koalíciós válságot? A felszínen Horváth Ágnes menesztését látjuk, mint a szakítópróba okát. Mi húzódik a mélyben?

Mindkét koalíciós erő vezetőjének pozíciója meggyengült az utóbbi időszakban. Kóka János esetében ez a sikertelen elnöki periódusra és a tisztújítás körüli botrányokra vezethető vissza, míg Gyurcsány Ferencnél pedig a kormányzás elmúlt másfél-két évére. Ez a két tendencia egymást erősítette, és odáig vezettek, hogy mindketten a másikkal szemben próbálják stabilizálni pozíciójukat. Gyurcsány a pártértekezleten az SZDSZ ellenében határozta meg a politikai irányváltás szükségességét, Kóka pedig Horváth Ágnes menesztésének elutasításával tudott egységet teremteni a közelgő tisztújítás miatt széttagolt SZDSZ-ben.

Mennyire van súlya a miniszterasszony menesztésének? Vagy ez csak ürügynek tekinthető a válság kirobbanásában?

Mindenképpen valós súllyal bír Horváth Ágnes elmozdítása, mert hozzá kötődik egy olyan szimbolikus jelentőségű törvénytervezet, amelynek ismételt módosítása miatt került konfliktusba a két kormányerő. Az egészségügyi törvényhez való hozzáállása tükrözi az MSZP és az SZDSZ közti nézetkülönbségeket is, ezért a tárcavezető elmozdítása nagyon is tartalmi kérdés, nem csak szimbolikus.

Mennyire lehet analógnak tekinteni a jelen helyzetet a 2004-essel? Akkor szintén egy liberális miniszter, Csillag István felmentése okozott válságot, amely végül kormányfőváltásig is elvezetett.

Fontos különbség, hogy 2004 nyarán Gyurcsány már a nyilvánosság számára is látható módon építkezett. Ilyen személyről most nem tudunk. Lehetséges, hogy van mozgolódás az MSZP-n belül, de ennek is láthatóvá kellene válnia. Természetesen megeshet, hogy szükség esetén valaki odalép Gyurcsány helyére, ám egyelőre nincs erre személy. Ám egyre növekszik annak az esélye, hogy miniszterelnök-váltással lesz csak megoldható a konfliktus. Április 30-ig nem szabad jóslatokba bocsátkozni, sok minden történhet addig. Ez az idő elég lehet arra, hogy elinduljon egy miniszterelnök-cserélési folyamat, a jelenlegi koalíció megőrzése egy új elnök megnevezésével és megválasztásával, de arra is elég, hogy felkészüljenek a szocialisták egy kisebbségi kormányzásra, ha az SZDSZ valóban kivonul. Tehát nemcsak visszahívja a minisztereit, hanem deklarálja, hogy formálisan is felmondja a koalíciót. Még azonban visszatáncolhatnak, ezért nincs kizárva a folytatás.

Van realitása annak, hogy az SZDSZ tényleg kilép a koalícióból? Évek óta lebegtetik Damoklész kardjaként ezt az opciót, de még sohasem következett be. Milyen új tényezők léptek fel most?

Az új tényezőknél fontosabb a tendencia, ami a mostani eseményeket előidézte. Ez pedig odáig vezetett, hogy ahhoz, hogy SZDSZ ténylegesen változtatni tudjon a politikáján és az alacsony népszerűségén, olyan radikális lépésre volt szükség, mint a koalícióból való kilépés bejelentése. Most már nem lett volna elég annak meglebegtetése, hogy bizonyos feltételek nem teljesülése esetén kiszállnak, hiszen ezt már sokszor elmondták. Most látványosabb lépésre volt szükség. Azt viszont még nem látni előre, hogy a kormányból való távozással és az MSZP kívülről történő támogatásával növelhető-e az SZDSZ támogatottsága, hiszen egy ilyen helyzetnek is sok buktatója lehet. Ha az SZDSZ állandó partnerként minden kérdésben az MSZP mellé áll, akkor – legalábbis a parlamenti politizálás szempontjából – nem fog eltávolodni a kormánytól, nem tűnik majd markánsan önálló erőnek. S közben ugye nem lesz benne a kormányban, hogy saját tárcavezetői által is képviselhessen szakterületeket. Ugyanakkor jobban ki tudja majd rajzolni az egyes szakpolitikai kérdésekben az MSZP-től eltérő elképzeléseit anélkül, hogy ezzel kormányvitát generálna. Ezek a javaslatok, koncepciók viszont nehezebben lesznek elfogadtathatók.

Egy esetleges kisebbségi kormányzás hogy néz majd ki? Mennyire lesz ez hendikepes helyzet az MSZP-nek?

Az egyre valószínűbb miniszterelnök-cserén túl két alapvető lehetőség áll majd a szocialisták előtt. Kormányozhatnak kisebbségből egy állandó partnerrel, tehát, hogy az SZDSZ támogatását keresik a lehető legtöbb törvényjavaslat elfogadásához, vagy pedig ad hoc-koalíciókat köthetnek a különböző szakpolitikai területeken annak megfelelően, hogy kivel tud megegyezni. Ennek az a hátulütője, hogy igen nagy árat kérhet bármelyik politikai párt egy-egy javaslat támogatásáért, hiszen itt nem csak egy-egy törvény elfogadása lesz a tét, hanem a kormány túlélése, cselekvőképessége is.

Van a válságnak egy olyan vonulata, amelyről egyelőre kevés szó esik, ez pedig Kóka János helyzete. Most ugyanis azáltal, hogy a kormányválsággal foglalkoznak a liberálisok és a sajtó, elterelődött a figyelem a legitimációs válságról...

Nemcsak, hogy elterelődött, hanem Kóka János elnöki kampányának kis túlzással leglátványosabb lépését tette meg a hétfői parlamenti felszólalásával. Ezzel erősítette a pozícióját, és az SZDSZ-ről, a párt alapállásáról kialakult képet is magához kötötte. Tisztújítás lesz ugyan, de az erőviszonyok most kicsit megváltoztak: Kóka János némi előnyre tett szert az elnökválasztási versenyben.