Elhunyt a filmrendező
Franciás hangzású neve ellenére orosz zsidó ősökkel rendelkező amerikai volt, legnagyobb sikerének hősnője, élete nagy szerelme viszont görög. Nemcsak Melina Mercouriba szeretett bele, hanem Hellászba is: Jules Dassin Athénban hunyta le a szemét hétfőn 96
2008. április 1. kedd 13:31 - Hírextra
Mercouri és Dassin neve összeforrt az 1960-ban készült Vasárnap soha című filmmel, amelyben a nagy görög színésznő egy prostituáltat alakított és partnere maga a rendező volt. E szerepéért Mercouri 1960-ban elnyerte a cannes-i fesztiválon a legjobb női alakítás megosztott díját - riválisa Jeanne Moreau volt a Moderato Cantabilével - és mindkettőjüket jelölték Oscar-díjra is (Dassint rendezőként és forgatókönyvíróként egyaránt), de érdekes módon végül csak a legjobb filmdalért kapta meg a mű az aranyszobrot. Kettejük kapcsolata azonban már három évvel korábban elkezdődött: Melina volt ugyanis a női főszereplője a Nikosz Kazantzakisz regénye nyomán készült Jézus-parafrázisnak, az Akinek meg kell halnia című filmnek, 1962-ben pedig beteljesítették közös görög trilógiájukat a Phaedrával.
Kettejük találkozása egy kicsit a történelemnek, a hidegháborúnak is köszönhető: az 1911-ben Connecticut államban született Dassin, aki az 1940-es években előbb Alfred Hitchcock asszisztense volt, majd elsősorban krimikkel és alvilági drámákkal vált ismertté (Durva erő, Meztelen város), 1950-ben feketelistára került: tanúként idézték meg az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság elé, majd mint "kommunistát", megfosztották a munkától Hollywoodban. Dassin előbb Londonba ment, ahol folytatta kedvelt műfaját az Éjszaka a városban című filmmel, majd Franciaországban kapott menedéket, és 1955-ben első francia filmjével, a Rififivel elnyerte a cannes-i Arany Pálmát. Innen vezetett Krétára az útja és kezdődött el nagy szerelme Mercourival, amely a színésznő és elkötelezett baloldali politikus 1994-ben bekövetkezett haláláig tartott. A találkozásról később így beszélt: "Régóta görög voltam már azelőtt is, hogy tudtam volna róla".
A pár Athénban telepedett le, de 1967-ben menekülni kényszerültek a "fekete ezredesek" diktatúrája elől. Párizsi otthonuk hét éven át a görög emigráció egyik központja lett. 1974-ben tértek haza és Dassin ekkor készítette el a Próba című filmjét az egy évvel korábbi diáklázadásról, amely előszele volt a katonai junta bukásának. Amikor 1981-ben a görög szocialisták megnyerték a parlamenti választásokat, Melina Mercouri az ország kulturális minisztere lett, férje pedig megkapta a görög állampolgárságot, és a filmek, valamint a színházi rendezés mellett együtt indították meg a külföldre vitt görög kulturális értékek, köztük a híres Elgin-márványok visszakövetelését célzó kampányt. Felesége halála után Dassin folytatta ezt a harcot.
A rendező elhunytát mélységes megrendüléssel fogadta a görög közélet. "Ritka emberi lényt, nagy alkotót, igaz barátot gyászol Görögország. Szenvedélyét, energiáját, küzdőszellemét, nemességét soha nem felejtjük el" - mondta róla Kosztasz Karamanlisz kormányfő.
Forrás: MTI