- Hatvan Ferenc iskolaigazgató nevéhez fűződik az ország első vidéki egyesületének megalakítása 1903-ban - mondta az MTI-nek Reisch György, a Soproni Természetbarát Kör elnökhelyettese. - A Dunántúli Turista Egyesület példával szolgált az egész ország számára, mert már az első években gyalogutakat épített Soprontól a Rozália hegységen keresztül Kaboldig, a mai Kobersdorfig.
Elkészültek az első turistatérképek is, például az, amely a Fertő tó környékét ábrázolta. A további években olyan mértékben fejlődött a "turisztikai infrastruktúra", hogy az egyesület rácsatlakozhatott a Bodeni tóig vezető nemzetközi túra-utakra. Nem is csoda, hogy az eltökéltebb tagok igyekeztek meghódítani a távolabbi látnivalókat is. 1907-ben többen megmászták a Schneeberget, a Dachsteint, majd a 3792 méter magas Grossglocknert is. Az egyik tag, Kraul Lajos, 1912-ben feljutott a Mont Blanc csúcsára.
Az itthoni munkálatok is folytatódtak. Két szánkópályával gazdagodott Sopron. 1909-ben pedig megnyitották az első sportolásra alkalmas vízitelepet a Fertő tavon. Ettől az évtől kezdve évkönyvet is kiadtak. Az egyesület az idegenforgalom fellendítéséhez is hozzájárult.: Thirring Gusztáv megírta magyar és német nyelven a "Sopron és a Magyar Alpok " című útikönyvét, aminek köszönhetően számos külföldi turista kereste fel a környéket. A népszerűség eredményeként egyre több vándorgyűlést, 1912-ben a Magyar Turista Egyesület találkozóját tartották meg Sopronban. A közvetlenül Trianont megelőző évben már több száz kilométer hosszú túravonallal és útjelzéssel büszkélkedhetett a Dunántúli Turista Egyesület. A békeszerződés után azonban területének nagy részét elveszítette.
A húszas évek elején ismét magukra találó természetbarátok azután újabb szánkópályákat, melegedőket építettek. 1927-ben felavatták az első menedékházat, amit Hatvan Ferencről neveztek el. A Várhelyen 1929-ben kilátót emeltek. Az osztrák turistaszövetséggel felújították a kapcsolatokat, így ismét egyre gyakrabban látogatói lehettek az Alpok keleti nyúlványainak. A második világháború ugyan korlátozta az egyesület munkáját, de még 1944 októberében is túrákat szerveztek a tagok. A háború befejezése után két évvel, az akkori hatalom képviselői feloszlatták a szemükben polgári csökevénynek számító társaságot. Turistaházuk helyén épült fel az ismert Lővér -szálló. István-menedékházukra pedig a belügyminisztérium tartott igényt.
Az elmúlt év végén, a schengeni szerződés életbe lépése újabb fordulatot hozott a nyugati határszéli turizmus életében. Hosszú évek után ismét szabadon barangolhatnak a túrázók a határ mindkét oldalán. Bővülnek a kapcsolatok az osztrák természetjárókkal és közös útjelző térkép kiadását is tervezik.
