Ő a férfiasság, a hódítás, a szexuális potenciál szimbóluma már több mint kétszáz éve, az pedig már szinte feledésbe is merült, hogy igazi, esendő, hús-vér ember volt. Casanova a XVIII. század érdekes figurája, amolyan újkori lézengő ritter, kalandor lovag, akinek foglalkozásáról életében sem tudhatott senki biztosat, halála után pedig sokan még abban is kételkedtek, hogy valóban élő ember volt-e, és nem csupán fiktív emlékiratok kitalált hőse. Hét nyelven beszélt, írt filozófiai értekezéseket és színpadi darabokat egyaránt. Hol itt, hol ott tűnt fel Európában, igazi világát a postakocsik, állomások, fogadók jelentették. Utazása során találkozott a pápával, Voltaire-rel, Rousseau-val és Mozarttal is.

Mindig csak a nők

Egy velencei komédiáspár első gyermekeként látta meg a napvilágot. Nyolc esztendős korában meghalt az apja, édesanyja Varsóból és Drezdából irányította a nevelését. Tizenöt esztendős volt, mikor visszatért Velencébe. A velencei pátriárka feladta rá a négy alsóbb papi rendet, azonban egy rosszul sikerült templomi szónoklat után visszamegy Paduába. Egy esztendő múlva, mint jogi doktor tér vissza Velencébe. Közben anyja Varsóban megállapodik egy szerzetessel, hogy Giacomot maga mellé veszi és egyengeti útját a legmagasabb papi méltóságokra. Időközben rájön, hogy nem neki való ez a pálya és lemond a fényes papi jövőről, persze már akkor is a nőügyek... Rómába megy, de a diplomáciai pályának is hamar vége szakad, talán nem meglepő, hogy szerelmi ügybe keveredik és távozni kényszerül az Acquaviva bíbornok szolgálatából. Szűkös viszonyok között él, ekkor a San Samuele színház hegedűse lett. Európa előkelő és kevésbé előkelő körein valóságos játékdüh vett erőt. Uralkodók diplomaták, papok, színészek, kalandorok mind a játékasztalok körül tolongtak, ez alól Casanova sem volt kivétel.

1755-ben vesztére visszatért szülővárosába, ahol fekete mágia vádjával perbe fogták és öt év börtönre ítélték, amit a dózsepalota ólomkamrájában kellett volna letöltenie, de tizenöt hónap után megszökött. Budán a mai napig él egy legenda, mely szerint a nagy szívhódító itt is járt, miután megszökött a börtönből. A mendemonda szerint a budai hévizek vonzották ide, hogy itt kúrálja magát a barátságtalan börtön után. Hogy innen merre ment, azt nem tudni, de később visszatért Párizsba, ahol bevezette a lottót, és olyan pénzügyi tekintéllyé vált, hogy még az arisztokrácia is befogadta. A szerencse forgandósága révén azonban három év leforgása alatt mindenét elvesztette és menekülhetett a hitelezői elől.

Nem lehetett tudni róla, hogy miből élt nagyúr módjára, mikor sem vagyona, sem hivatala nem volt. Rajongott mindenért, ami külföldi, folyvást Párizsról, Londonról beszélt, mintha e híres metropoliszokon kívül más nem is volna a világon. 1774-82 között a velencei inkvizíció szolgálatában kémkedett, majd 1785-től haláláig kalandos élete legnyugalmasabb állását töltötte be Waldstein gróf duxi kastélyának könyvtárosaként. Csehországi magányában fejezte be fő művét, tizenkét kötetes emlékiratait. Az irodalmi műfajok között épp olyan bátran kalandozott, mint a szerelemben: lefordította Homérosz Iliászát, írt drámát, szövegkönyvet, alkalmi verset, történeti munkát és fantasztikus regényt.

Apácák és kurtizánok

A legendás nőcsábász mozgalmas élete során Európa-szerte számos nővel került kapcsolatba. Az emlékirataiból tudjuk, szép számmal voltak közöttük kurtizánok, de hajadon lányok, cselédek, férjes asszonyok, sőt apácák is. Imádták a nők, a legenda szerint híres potenciája miatt (ezt állítólag kucsmagomba fogyasztásával igyekezett karbantartani). A nőknél elért sikereit részben annak köszönhette, hogy áradt belőle az élet szeretete, hogy őszintén élvezte a szerelmeskedés örömeit. Sőt nemcsak a szex, hanem a csábítás, a játék, a flört élvezeteit is. Nemcsak magának igyekezett élvezetet szerezni, hanem törekedett arra is, hogy partnernői is örömet találjanak a szexuális együttlétben. Elnézegetve a képeit, biztos sármos pasinak számított. Ma a legtöbb nő lehet kétszer is meggondolná, hogy az ágyába engedje-e a „gaz csábítót”.

Szerelmi tanulmányok

Értett a nőkhöz, sőt igyekezett tanulmányozni is őket, anatómiailag és lelkileg is. Mindkettő merőben szokatlan volt a XVIII. században, amikor a nőket minden téren másodrendűnek tekintették, még az utódlásban betöltött szerepüket sem akarták elismerni. Magát a szerelmet és az élet örömeit is csak ekkor kezdték újból felfedezni az ellenreformáció prűd és bigottan vallásos időszaka után. A flört során akadt, akivel a gasztronómiai örömöket osztotta meg, szerette az ízes, fűszeres ételeket, érett sajtokat, jó borokat. Olyan is akadt, akinek a csábítás során egyéb érdeklődését használta ki. Így lehetett az ágyban is üzletről beszélni. A nagy dolgok már akkor is szex közben dőltek el?

Férfias teljesítmény

Ami a férfiúi teljesítményt illeti, a szakemberek nem tartják kiemelkedően magasnak Casanova nőügyeinek, kalandjainak számát. Állítása szerint a szüzességét 11 éves korában veszítette el, és 73 éves koráig élt, így a minden bizonnyal aktív férfias időszaka is több évtizedre, akár negyven évre is tehető. Ha így számoljuk, az a 144 nő, akinek a meghódításáról beszámol, évente csupán 3-4 új ismeretséget jelentett. Sosem házasodott meg, és ha egyik-másik szeretője szült is gyermeket, akinek ő volt az apja, családot sosem alapított. Ismeretségeinek egyike sem nevezhető a mai értelemben vett kapcsolatnak, élettársi viszonynak. Szerelmet, talán csak egyetlen hölgy ébresztett benne. Henriette lehetett volna a nagy szerelem. A fiatal nőt családja zárdába akarta kényszeríteni, és ez elől menekülve találkozott Casanovával. Iránta valóban többet érzett a testi vágynál, mégsem lett több ebből sem.

Kudarcok és a vég

Emlékirataiból kiderül az is, hogy hányatott élete során a gondok sem kerülték el a legendás kalandort. Több ízben fertőződött meg nemi betegséggel, hétszer kezelték szifilisz miatt és egyéb betegségben, valószínűleg tripperben is szenvedett. A nők nemegyszer szereztek más módon is kellemetlen perceket neki. Például egy kurtizán, akinek kegyeiért nem akart vagy nem tudott azonnal fizetni, felpofozta. Utolsó kalandjainak egyike pedig majdnem az öngyilkosságba hajszolta. Egy londoni prostituált meghódításában ugyanis teljes kudarcot vallott, a nő könyörtelenül játszott vele, megalázta. Casanova nem bírta tovább, megverte és vérbe fagyva hagyta a vonakodó kurtizánt, abban a hitben, hogy megölte. Vasgolyókkal a zsebeiben indult a Temzének, de útközben egy barátjával találkozott, aki jobb belátásra térítette. Vigasztaló iszogatás közben pedig egyszer csak feltűnt a holtnak hitt lány és minden folytatódott tovább.

A halotti anyakönyvben feljegyezték, hogy 73 évet és két hónapot élt. 1798-ban halt meg, számottevő vagyon nem maradt utána. A hírt a cselédek, lovászok, inasok hordták szét a városban. „Hallottátok? Meghalt az olasz...!” Hogy azóta született-e ilyen ember, nem tudni. Valószínűleg igen, csak a híre nem lett ekkora. Hölgyeim, lehet reménykedni... vagy aggódni?