100 éve született Hollywood első nagyasszonya

Első igazán sikeres filmjét 1931-ben forgatta, s 1934-ben már jelölték az Oscar-díjra (igaz, még nem hivatalosan, csak utólag felírt jelöltként). A következő évben - elsőként a Warner sztárjai közül - haza is vihette a filmvilág legrangosabb kitüntetését a Dangerous című filmért. Három évvel később is ő lett a legjobb női főszereplő (Jezabel), ezt a díjat 2001-ben egy árverésen Steven Spielberg vette meg és juttatta vissza a filmakadémiának.

Az inkább csúnyácska, de nagy kék szemű (szemeiről sikeres popdal is született), kemény tartású, férfiasan cigarettázó Davis új típusú hősnőt személyesített meg. Filmjei a gyengébb nemre is nagy hatást gyakoroltak, főleg amikor bátor, független nőket alakított, akik céljaikat akkor is elérték, ha nem keltettek csodálatot szépségükkel. (Davis a valóságban is nevezetes volt arról, hogy ha érdeke úgy kívánta, keményen összecsapott a filmstúdiók főnökeivel.) A kor férfiideáljainak oldalán a legnagyobb rendezők foglalkoztatták, kudarcot csak egyszer volt kénytelen elkönyvelni: bár nagyon szerette volna, nem kapta meg az Elfújta a szél Scarlett-jét.

A "Greta Garbo utáni legnagyobb tragika" 1942-ben már a legjobban fizetett színésznőnek számított, s pályafutása később sem bicsaklott meg. Hiteles volt melodrámában, klasszikus film-noirban, történelmi személyiségként és hétköznapi nőként is. Szinte élete végéig dolgozott, túl a hetvenen forgatta a Halál a Níluson című Agatha Christie-krimit, utolsó filmjében, a Bálnák augusztusban című drámában egy idős, vak asszony bőrébe bújt.

Bette Davis négyszer volt férjnél, lánya mellé még két gyermeket fogadott örökbe. Közel száz filmben szerepelt, tíz alkalommal s mindig főszerepben jelölték Oscar-díjra, amelynek a legenda szerint a névadója is ő volt: azt találta mondani, hogy a szobrocska hátulja akkori férjére, Harmon Oscar Nelsonra emlékezteti. A nők között a jelölések számát tekintve csak Meryl Streep és Katherine Hepburn előzi meg. Ő volt az első nő, akit az amerikai filmakadémia elnökévé választottak, s első nőként tüntették ki 1977-ben életművéért az amerikai filmintézet díjával.

A Párizs melletti Neuilly kórházában halt meg 1989. október 6-án, rákbetegség következtében. Születésének századik évfordulóján az amerikai posta bélyeggel tiszteleg emléke előtt.