Görgey Gábor, a rendezvényt szervező magyar PEN Klub elnöke kiemelte: fontos állomás a konferencia azon az úton, amely az író szélesebb közönség általi megismeréséhez vezet.
Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) szakállamtitkára Hiller István miniszter képviseletében jelent meg, s felolvasta azt a levelet, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a konferencia résztvevőihez intézett.
"Arthur Koestler nemcsak krónikása, hanem hőse is az elnyomás elleni küzdelemnek. Egyformán megvetette és megszenvedte a jobb- és baloldali diktatúrát: menekült a fasizmus elől, harcolt a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán, felemelte szavát 1956-ban a magyar szabadság védelmében" - írta levelében a miniszterelnök.
Gyurcsány Ferenc úgy fogalmazott: "ezért kell megőrizni Kösztler Artúr üzenetét, ápolni életművét, hogy mindig felismerjük a lopakodó szélsőségeseket, és hogy ők soha többé ne kerekedhessenek felül az emberiség hívein".
A konferencián bemutatták Varga Imre szobrászművész Koestler-szobrának tervét, a művet a VI. kerületi Lövölde téren szeretné felállíttatni az önkormányzat központi támogatás reményében, még ebben az évben. A mű törött óralapon ülő alakot ábrázol. Az alkotó, aki az "alacsony, barázdált arcú, könnyeden társalgó" Arthur Koestlerrel a ,60-as években Londonban találkozott, elmondta: az eklektikus szoborban a talpazat a háborúkban ledöntött templomtornyok összetört óralapját idézi.
A konferencián mások mellett Pléh Csaba akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Márton László író és Hajdú Tibor történész tartott előadást.
Az író Kösztler Artúr néven született 1905-ben, Budapesten; családjával 1919-ben hagyta el Magyarországot. Bécsben elektrotechnikát és pszichológiát tanult. 1929-ben kivándorolt Palesztinába, ahol első riportjait készítette, és ahol az iraki királlyal készített interjúja született, amely ismertté tette. 1929-től Párizsban élt, majd Berlinben, ahol a kommunista párt tagja lett. 1943-től angol lexikonok munkatársaként dolgozott, titokban a párizsi antifasiszta központ aktivistája volt. A spanyol polgárháború idején leleplezte a német-olasz katonai segítséget, később elfogták és halálra ítélték; nemzetközi nyomásra szabadult ki. 1938-ban kilépett a kommunista pártból és élesen szembefordult a kommunizmussal. A második világháború Franciaországban érte, ahol hónapokra internálták, s csak 1940-ben engedték szabadon.
A világhírt Sötétség délben című kötete hozta meg számára 1945-ben, de a kommunizmus több későbbi könyvében is foglalkoztatta, és számos tudományos, pszichológiai művet írt. Az 1956-os magyar forradalom után nemzetközi színtéren próbálta felhívni a figyelmet a bebörtönzött magyar írókra.
A Parkinson-kórral és részleges leukémiával küszködő író 1983. március 3-án vetett véget életének Londonban.
