Negyvenöt felett munka? - 1. rész

Értük hozták létre munkaadói és szakszervezeti tömörülések a Szenior Foglalkoztatási Szövetséget, ahol segítenek állást találni nekik, s klubok létrehozásával, munkáltatói díj alapításával igyekeznek megszüntetni a sokak életét mindmáig megkeserítő hátrányos diszkriminációt.

Vádolja a sorsot a munkaügyi központban sorára váró robosztus férfi, amiért 1960-ban született. Bezzeg, ha jóval korábban látta volna meg a napvilágot, már az előnyugdíjat hozná a postás! Ha pedig csak kicsit később jön a világra, nem tartozna a senkinek sem kellő, érett negyvenesek közé. Szép arcú, csinos testalkatú nő ül mellette. Hat éve jár kanosszát. Megszüntették az iskolát, ahol pályakezdése óta dolgozott. Sok mindennel próbálkozott, de már házalókkal is telített a piac. Jöttek a betegségek. Kivették az epéjét, megműtötték a pajzsmirigyét, aztán elküldték pszichiáterhez, mert a szaporodó testi bajok lelki okait vélték felfedezni rajta.

- Kultúraváltásra van szükség a munkaerőpiacon! Rossz foglalkoztatási gondolkodás következménye, hogy több mint kétmillió, 45 év feletti ember szorult ki a hazai munkaerőpiacról - állítja Vadász János, a Szenior Foglalkoztatási Szövetség (SzFSz) elnöke, társadalomkutató, aki maga is az érett korosztályhoz tartozik. A Szövetség arra vállalkozik, hogy segít azokon az érett korú embereken, akik elvesztették az állásukat, de munkaképesek és akarnak dolgozni.
- Törekvésükhöz bizonyára partnereket is megnyertek...

- Szolgáltató szövetség a miénk, amely szervezeti újításával és információbázisával összehozza a munkahelyet keresőket az állást kínálókkal, hiszen meggyőződésünk: a tapasztaltnál sokkal nagyobb igény lehetne 45 év felettiekre a munkaerőpiacon. A szervezeti újítás lényege, hogy alapító tagjaink a legnagyobb munkáltatói szervezetek: a 70-80 ezer munkáltatót magába foglaló Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, az IPOSZ, a MOSZ, valamint a több mint 800 ezer szervezett munkavállalót képviselő szakszervezeti konföderációk (MSZOSZ, SZEF, Autonómok) és a legnagyobb nyugdíjas szervezet. Így olyan összefogás született 2007-ben, amilyen még soha nem volt Magyarországon, holott az a világ sok országában magától értetődően létezik, mert a legjobb "üzlet" a nemzetgazdaságnak és a társadalomnak.

Az Európai Unióban, ahol a miénknél magasabb a foglalkoztatási ráta, egyre jellemzőbbé válik, hogy nem kiűzik az érett korú munkavállalót a munkaerőpiacról, hanem használják azt az öt előnyt, amelynek az idősebb korúak a birtokában vannak - tudtuk meg a Szövetség elnökétől. Ezek az előnyök: a szakmai tudás, a munkatapasztalat, a munkakultúra, a versenyképesség és a teljesítményérdekeltség. Nem kétséges, hogy a fiatalok nyelvtudása esetleg jobb, számítógép-használati ismereteik naprakészebbek, de ezek a tudnivalók elsajátíthatóak. A dolgozni akaró szeniorok pedig hajlandók és képesek is képezni magukat.
A szövetség egyik tagja, Babos Éva, a humánpolitikai fejlesztéssel foglalkozó Compact Points Kft. ügyvezetője a lojalitásáról ismert svéd áruházláncnál és egy magyar-amerikai tőkebefektető cégnél szerzett két évtizedes tapasztalatát kamatoztatja a hazai mindennapokban.

- A fő szabály - jelenti ki -, hogy mindenki emberként is értéket képvisel a társadalomban. A negyven fölötti korosztály előnye, hogy könnyen motiválható. A szeniorok már húsz éve vannak a munkaerőpiacon, sok tapasztalatot gyűjtöttek össze, ami a beszokási folyamatot lerövidíti. Nem kell nekik megtanítani a szervezeti kultúrához illeszkedés szabályait, a hierarchia kommunikációs és egyéb rendjét. Az idősebb nemzedéknek bármiféle üzleti formában nagyobb a hitelessége, a presztízse, az esélye arra, hogy az ügyfelek komolyan vegyék.

- Az okos, sikeres munkáltató fiatalt, középkorút és idősebbet is alkalmaz - veszi vissza a szót az SzFSz elnöke -, hiszen a munkahelyeken sokféle tudás szükségeltetik, amely csak a munkafolyamat közben sajátítható el, s amihez az kell, hogy az idősebb adja át a tapasztalatát a fiatalabbnak. Franciaországban például tizenkétezermillió eurót szánnak saját nemzeti szenior foglalkoztatási stratégiájuk megvalósítására. Olyan társadalmi helyzetet teremtenek, amely a munkavállalót minél tovább a munkaerőpiacon tartja. A franciáknak a nyugdíjkorhatár elérése előtt elkezd csökkenni a munkaidejük, de anyagi veszteség nem éri őket, mert közben emelkedő mértékben kapják már a nyugdíjat. Az utolsó munkás esztendőkben az is feladatuk, hogy betanítsák az utódaikat, akik ugyancsak fokozatosan lépnek be a munkaerőpiacra, vagyis évről évre egyre több tevékenységet vállalnak át mentoruktól.