Az irodalmi seregszemle nyitónapján 16 órakor lesz a pódiumbeszélgetés Bret Easton Ellis-szel, aki ezt követően Demszky Gábor főpolgármestertől átveszi a Budapest-díjat.
Az 1964-ben született amerikai írónak mind a hat kötetét többször is kiadta már az Európa Könyvkiadó, a műveket ezúttal újra megjelentetik. A kiadó standjánál 25-én és 26-én, a dedikáláskor az Amerikai Psycho, a Nullánál is kevesebb, a Holdpark, a Glamorama, Az informátorok és A vonzás szabályai című kötettel állhatnak sorba a rajongók.
Ellis leghíresebb műve az 1991-ben megjelent Amerikai Psycho, amelynek lapjain az amerikai álom helyébe a lidérces rémálom lép: egy irányt vesztett, erőszakban tobzódó, anyagiasságba fulladó kultúra és éra egyöntetűen sötét, kiutat nem mutató, döbbenetes erejű látomása. A regény főhőse, Patrick Bateman huszonhat éves Wall Street-i yuppie, intelligens, gazdag, jóképű, sikeres. A legdivatosabb éttermekben vacsorázik, ízlése ételben-italban főúri, lakása fényűző, véleménye a politikától a popzenéig mindenben naprakész. Ez azonban a látszat csupán: Bateman valójában értéket és mértéket nem ismerő pszichopata, aki a belsejében tátongó űrt orgiákkal, gyilkosságokkal, kannibalizmussal próbálja kitölteni.
A csaknem 600 oldalas könyv, amelyet megjelenése után be akartak tiltani, egy csapásra generációja legjelentősebb írójává tette Ellist.
Az Amerikai Psycho folytatása az író legutóbbi, 2005-ben megjelent műve, a Holdpark, amelyben újra feltűnik Patrick Bateman, az Amerikai Psycho sorozatgyilkosa - a démoni figura, aki nem hagyja nyugodni Ellis regényének főhősét, a Szerzőt, akit szintén Bret Easton Ellisnek hívnak.
Az alkotó első kötete, az 1985-ben megjelent Nullánál is kevesebb, a két évre rá kiadott A vonzás szabályai, az 1998-as Glamorama, valamint Az informátorok című, novellákat tartalmazó kötet egyaránt Amerika gazdag, fiatal generációjáról, egy jelentős és jelentékeny társadalmi rétegéről fest hátborzongató képet a féktelen orgiák, a kábítószer és az alkohol világában.
A korábban rockzenésznek és színésznek is készült művész egyszer csak elkezdte papírra vetni, amit a rendezők, színészek, forgatókönyvírók és zenészek forgatagában maga körül látott - szól Ellis íróvá válásának legendája.
Ingo Schultze, a kortárs német irodalom legjelentősebb alakja 26-án, szombaton az Európa Matiné keretében beszélget, Bret Easton Ellis és Barna Imre, az Európa Könyvkiadó vezetője társaságában.
Új életek című új levélregényét a német kritika az újraegyesítés régóta várt "nagyregényeként" méltatta. A levelek írója egy bizonyos Enrico Türmer, akinek írásaira, leveleire, kiadatlan novelláira, félbehagyott regényére Ingo Schultze (a fikció szerint) véletlenül talált rá, miközben új regénytéma után kutatott.
Az 1962-ben, Drezdában született Schultze a Jénai Egyetemen tanult klasszika-filológiát, a rendszerváltozás után kezdett újságíróként tevékenykedni. 1993 elején Oroszországba utazott, féléves szentpétervári tartózkodása adta az ötletet első művéhez, A boldogság 33 pillanata (1995) című elbeszéléskötethez. Ebben a könyvben a fikció szerint Ingo Schulze, a kiadó csupán közreadja egy Oroszországban élő, de rejtélyes körülmények közt eltűnt német író elbeszéléseit az orosz valóságról.
Második könyvében, a Szimpla sztorik-ban (1998) történetét Altenburgba helyezve a rendszerváltozás utáni NDK hangulat- és kórképét adja meg, rafinált alkotói fogással ezúttal regénnyé növesztve "szimpla" elbeszéléseinek füzérét.
Két regényét a kritika elismeréssel fogadta, Schulzét Németországban és külföldön egyaránt a legjelentősebb kortárs német írók között kezdték emlegetni, így nagy várakozás előzte meg 2005-ben megjelent művét, az Új életek-et, amelyet megkerülhetetlen "rendszerváltozás-regényként" tartanak számon. A könyvet és Schultze korábbi írásait 26-án délután dedikálhatják az olvasók.
