Mindketten színészek voltak, vezetők és konzervatívok. Távol estek a hollywoodi demokratikus fősodortól. S végül mindkettejüknek meg kellett küzdenie az Alzheimer-kórral.

Ám Heston konzervativizmusa egyetlen témában csúcsosodott ki: a fegyvertartásért való elszánt harcban. 1998-tól öt évig töltötte be Amerikában a fegyverviselők jogait képviselő Nemzetközi Lövészegylet (NRA) elnöki tisztét, és ezalatt a szervezet tagsága négymilliósra nőtt.
Az igazukért küzdő történelmi hősöket megformáló színész a hetvenes évektől jelmezeitől megszabadulva a fegyvertartásért folyó küzdelem ikonjává vált.

A róla szóló megemlékezések nemcsak a színészt, hanem a fegyverjogi aktivistát is méltatták. George W. Bush amerikai elnök a szabadság melletti elkötelezettségét emelte ki. A korábbi first lady, Nancy Reagan pedig megemlékezett Heston férjével való hosszú együttműködéséről.

A legtöbbször emlegetett történet ezzel kapcsolatban 2003-ban született, amikor betegsége miatt Hestonnak le kellett mondania az NRA vezető pozíciójáról. "Aktív közreműködése nélkül, bizton állíthatom, hogy a bátyám nem lett volna az Egyesült Államok elnöke" - mondta neki akkor Jeb Bush, a floridai kormányzó.

A 2000-ben közzétett elnökválasztási adatok alátámaszthatták Heston és követői politikai súlyát: a választók felének volt fegyver a házában, és közülük 61 százalék szavazott Bushra. Míg a fegyvertelen háztartásokból származó voksok 58 százalékát szerezte meg a fegyvertartás megszigorításáért küzdő demokrata Al Gore.

Azóta a demokraták mindent megtesznek, hogy helyreállítsák "jó vadász" reputációjukat az értékes szavazótábor előtt. Ma már az elnökjelöltségért kampányoló Hillary Clinton is szívesen beszél arról, hogy apja tanította vadászpuskával bánni és Arkansasban lőtt is egy kacsát.

A februári észak-illinois-i egyetemi vérengzés után pedig mindkét elnöki posztra váró demokrata, Barack Obama és Clinton is sietett kijelenteni, hogy támogatja a fegyverviseléshez való jogot.