Öt éve bukott meg Szaddam - közlemény

Idáig nagyon szép és örömteli, ám minden háborúnak relatívan vannak negatív és pozitív eredményei. Ami nagyon megkérdőjelezhető nekem, és gondolom több millió embernek még, hogy a legnagyobb katonai erőink szeme láttára magukat "irakinak" nevezők elkezdték felgyújtani az iraki minisztériumokat és kirabolni Mezopotámiát, ahol a világ leggazdagabb nemzeti kincsei találhatók, és amik a mai napig sem kerültek elő. Az amerikaiak csak az olajügyi minisztériumot vették körül, és nem engedtek semmilyen támadást erre a hivatalra. Egy iraki diplomata, aki nem kívánta megnevezi magát, olyan információt adott, hogy annak idején Irak déli szomszédjai felkészítettek különleges alakulatokat, arra a célra, mivel ők már előre tudták, hogy az USA katonái be fognak lépni Irakba és bosszúból fel fogják gyújtani az iraki hivatalokat, és ki fogják rabolni a múzeumokat. Most birokozni kell a sok miérttel! Miért kellet felszámolni az iraki hadsereggel és a hivatalnokokkal?

Miért nem kezdte Washington a szövetséges erőivel azonnal a szolgáltatásokat helyre hozni? Ami miatt minden egyes iraki már több mint 30 éve szenved a hiányosságuk miatt. Például: az ivóvíz, az áramellátás, az oktatást, az egészségügy és az infrastruktúra. Bush elnök emberei párhuzamosan a jótékonysági lépésekkel szemben fel tudták térképezni, saját kívánságuk szerint a politikai, gazdasági és társadalomi életet Irakban illetve a térségben. Az iraki nép sem lépett volna fel ily módon az amerikaiak ellen, mivel a szolgáltatások látványosan és feltűnően csillapították volna a hazafias érzelmi fellendüléseket és helyettesítette volna a nem kívánatos lépéseket is az amerikaiaktól. De a valóság az, hogy az amerikaiak nagyot hibáztak, és ezeket már nem lehet helyrehozni. A tényeket tükrözve nem szabad megfeledkezni arról, hogy párhuzamosan az amerikai hibákkal, Irakban jelenleg maximális javulás látható és észlelhető a politikában, a társadalmi és gazdasági életben, az iraki parlamentben, ahol minden egyes etnikai és vallási csoport képviselteti magát. Mindenről hangosan lehet beszélni és nyilvánosan lehet kritizálni a kormányt és a politikusokat. Mindenki szabadon írhat és mondhat bárkiről bármit a médiában.

Ez a demokráciai folyamat, zavarja a szomszédos kormányokat, amivel a térség országaiban senki nem mer szót emelni a kormány és a rendszer ellen. Attól tartanak, hogy az iraki demokrácia és a szabadság system át tud szivárogni a saját lakosságuk közé és hasonló változásokat követelhetnének a kormányuktól. Ezért a szomszédos országok titkos szolgálatai, azon fáradoznak, hogy folyamatosan rajtuk keresztül menjenek át a terroristák Irakba és segítséget nyújtanak ezeknek az embereknek, a rendzavarás érdekében. Irakban vannak, akik örülnek ennek a politikai változásnak, de mások sírnak a volt rezsim eltűnése miatt.

Felmerült egy kérdés, hogy alapjába véve ki a hibás? Itt érdemes megemlíteni, hogy nincs olyan hazafias polgár, aki szeretne idegen katonákat látni a szülőföldjén, és aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat. De nem szabad elfelejtkezni arról, hogy Szaddam Huszein mit tett az iraki néppel, az arabokkal, a kurdokkal, türkménekkel és más nemzetiségekkel is. A bagdadi rezsim mindent kipróbált a népén, amit mi el sem tudunk képzelni, a legerkölcstelenebb stílustól, a legdurvább és legembertelenebb módig. Ezt mindet az arab és a muszlim kormányok szeme láttára. Egyik arab kormány sem emelt szót a bagdadi diktátor lépései ellen az iraki néppel szemben, sőt segítettek abban, hogy a volt diktátor maradjon továbbra is hatalmon, és még erősebb legyen. Holott tudták, hogy a szerencsétlenek harsognak a szenvedéstől. Az iraki ellenzék több alkalommal megkérte az Arab Ligát, hogy tegyenek valamit a nép érdekében, de az eredmény a szokásos nagy csend volt, a nacionalista arabizmus nevében. Továbbá az iraki ellenállok más lehetőséget nem látták Irak felszabadításáért, csak az együttműködést az amerikaiakkal a célúk elérése érdekében, ami meg is történt.

Az Egyesült Államok szeptember 11.-e óta rájött sok mindenre. Újból tanulmányozták az egyik iraki tömegpusztító fegyver előállítását, és megpróbálták valamilyen módon rábeszélni Szaddamot e fegyver megsemmisítésére. Természetesen a tömegpusztító fegyvereket nem találták meg, de ma már mindenki tudja, hogy többször is kipróbálta a pusztító fegyvereket a kurdokon és több ezer halotton is. Az őrült Szaddam Huszein mindenre képes, meg is tehette azzal, ami a keze alatt volt.