Balett . Harangozó Gyula centenárium

A Liszt Ferenc tér 10-es számú ház falán lévő emléktáblánál április 18-án, csütörtökön tart koszorúzást a Magyar Táncművészek Szövetsége. A szervezet tájékoztatása szerint a megemlékezésen Kun Zsuzsa Kossuth-díjas balettművész és Juronics Tamás, a szövetség elnöke emlékezik az 1908. április 19-én született Kossuth-díjas művészre.

A Magyar Állami Operaház április 19-én és 20-án ad emlékműsort, amelyen A csodálatos mandarint, valamint a Johann Strauss zenére készített vidám és ironikus Térzenét mutatják be - közölte Kálmán Tamás sajtóreferens.

Az évfordulóra és a Magyar Nemzeti Balett jelentőségére való tekintettel az Oktatási és Kulturális Minisztérium felajánlotta, hogy a Magyar Nemzeti Balett társulata egy különleges, Harangozó-emlékgyűrűt ítéljen oda és adjon át április 19-én egy kiemelkedő táncművésznek.
"A Magyar Nemzeti Balett Művészeti Tanácsa úgy döntött, hogy erre a kitüntetésre a Balogh Béla címzetes magántáncos a legméltóbb, aki elsősorban Harangozó Gyula szerepeiben - például Coppéliusként - nyújtott kimagasló művészeti teljesítményt. Az április 19-i előadáson is Harangozó Gyula korábbi szerepében lép majd a közönség elé, a Mecénást alakítja a Térzene című darabban" - olvasható a dalszínházi közleményben. Balogh Béla 24 éve tagja az együttesnek, operaházi munkáján kívül osztályvezető tanárként a Magyar Táncművészeti Főiskolán is tanít.
Harangozó Gyula 1908. április 19-én Budapesten született, s nyolcéves korában, kedvtelésből kezdett táncolni. Nem kapott rendszeres táncképzést, statisztaként került diákkorában az Operaházba. Tehetségére a Ballet Russe betanító mestere figyelt fel, aki 1928-ban A háromszögletű kalap című balettet állította színre Pesten, s a kormányzó szerepében léptette őt fel. Ebben olyan sikert aratott, hogy a dalszínház szólótáncosnak szerződtette. Az 1930-as évektől számos külföldi operaházban vendégszerepelt mint karaktertáncos.

1935-től készített koreográfiákat, egy időben Nádasdi Ferenccel együtt, első nagy sikere Delibes Coppéliája volt. 1936-tól az Operaház balettmestere, 1942-44 között visszavonult a pályáról, majd 1950-58 között a balett-társulat igazgatója volt. Száműzte a férfi szerepeket táncoló nőket, s erős férfikart szervezett. Az 1936-ban Hubay Jenő zenéjére készült, Csárdajelenet című koreográfiájával sikeres kísérletet tett a nemzeti balett kialakítására.

Fontosabb koreográfiái: Borogyin Polovec táncok, Csajkovszkij Rómeó és Júlia, Liszt Szerelmi álmok, Casella A korsó, Farkas Ferenc Furfangos diákok, Kenessei Jenő A keszkenő, Szabó Ferenc Ludas Matyi, Rimszkij-Korszakov Seherezádé, valamint három opera - a Háry János (Kodály Zoltán), a Huszti kalandjai (Kadosa Pál) és a Bánk bán
(Erkel Ferenc) - balett-betétjei. Bartók Bélával kialakított személyes kapcsolatának eredménye A csodálatos mandarin és A fából faragott királyfi színre állítása. Bartók Táncszvitjére készítette a Bálványosvár táncjátékot, Balázs Béla szövegével. Táncosként kiváló alakítást nyújtott egyebek között A csodálatos mandarin Öreg gavallérjaként és a Coppéliában Coppéliusként.

Harangozó Gyula 1956-ben kapott Kossuth-díjat, 1957-ben lett kiváló művész; 1974. október 30-án hunyt el. Felesége, Hamala Irén balettművész és koreográfus a munkatársa volt; fia, ifjabb Harangozó Gyula is táncművész, a bécsi opera balettigazgatója.