A felfedezés értékét emellett jelentősen növeli, hogy erre a bolygóra a csillagászok egy olyan új módszer bevetésével bukkantak, amely az elkövetkező legalább tíz évben a kutatók reményteli eszköze lehet arra, hogy a Földhöz hasonló planétákat mutassanak ki világmindenségben. Az eddig felfedezett Naprendszeren kívüli bolygók, tudományos nevükön exobolygók létét általában azzal az eljárással mutatták ki, hogy megmérték: az adott égitest milyen hatással van anyacsillaga mozgására. Ezekből az adatokból azután a kutatók következtetni tudtak a felfedezett bolygó méretére, tömegére és pályaadataira.

Most azonban Ignasi Ribas és munkatársai egy olyan csillag környezetét vették célba, ahol korábban már kimutatták más bolygók létét, és immár ezeknek az égitesteknek a perturbációit, vagyis keringési rendellenességeit vizsgálták, amelyeket csakis egy közelükben lévő másik, de kisebb bolygó gravitációs hatása válthatott ki.

Így a GJ 436T kódjellel ellátott égitesthez, amely harminc fényévre van tőlünk, és tömege mindössze ötszöröse a Földének. Így ez a legkisebb az eddig felfedezett mintegy 300 exobolygó közül, amelyek rendszerint Jupiter-Szaturnusz méretűek.

A felfedezők azonban mindjárt le is hűtötték a kedélyeket rámutatva, hogy a GJ 436T még szintén nem az "igazi": felszínén nem alakulhattak ki az élet hordozására alkalmas feltételek, mint a folyékony halmazállapotú víz, megfelelő sűrűségű légkör, stb. Anyacsillagához ugyanis jóval közelebb van, mint a Föld a Naphoz. Erről a távolságról nem tettek említést, de azt elmondták: alig több mint öt földi nap alatt kerüli meg napját (összehasonlításul: a Föld 365,25 nap alatt a Napot), miközben tengelye körül valamivel több mint 4 nap leforgása alatt tesz egy fordulatot.