Ennek oka, hogy Madagaszkárnak nagyjából 160 millió éve nincs kapcsolata a szárazfölddel. A paradicsomi állapotok azonban veszélyben vannak: már csak a sziget tíz százalékáról mondható el, hogy eredeti állapotában maradt fenn, negyvenöt faj halt ki a közelmúltban, és további kétszázat fenyeget ugyanez a sors.

Akad azonban remény: Madagaszkár kormánya nemrég elhatározta, hogy a védett területek kiterjedését húszezerről hatvanezer négyzetkilométerre növeli - ez megfelel az említett tíz százaléknak. A területek meghatározásához nemzetközi segítséget kértek. Huszonkét biodiverzitás-szakértő dugta össze a fejét, hogyan is lehetne leghatékonyabban megóvni a sziget veszélyeztetett élővilágát. Tervüket a Science című szaklapban adták közre.

Pontosan 2315 - köztük az említett kétszáz, kihalás szélén álló - faj elterjedését és létfeltételeit térképezték fel és értékelték ki. Kiderült, hogy a központi fennsík és az erdőtlen part is meglepően sok faj otthona. A kidolgozott fajtérképezés szerint inkább az eddig elhanyagolt, esőerdőtől messze eső területeket kell védelem alá helyezni, és nem feltétlenül a hatalmas, összefüggő erdőterületeket, ahogy eddig hitték. A kutatók szerint nem csak a szóban forgó 2300 faj túlélését biztosíthatja az újfajta megközelítés, hanem irányadó lehet a Föld hasonló adottságú vidékeinek természetvédelmére is.