Ha nem mondta volna el a műsorban Fiala, akkor is észre lehetett volna venni, hogy nem volt valami vicces kedvében. A Kelj fel Jancsi adásának középpontjában a pénteki nap, illetve előzményei és szereplői voltak. Ahogy a műsorvezető fogalmazott: nem hagyja békén a hallgatók lelkiismeretét. Azonban az emberben a szerkesztett változat meghallgatása után is maradnak kérdések. Talán az egyik legfontosabb, hogy vélt vagy valós antiszemitizmusra ugrott annyi ember múlt hét hétfőn és pénteken. És hogy mi ellen vagy mellett demonstráltak ezen a két napon a Hollán Ernő utcában?

Egyik oldalon - ahogy Tomcat is fogalmaz - az vitte a lipótvárosi jegyirodához az embereket, hogy „ne legyen magyargyűlölet”. Kicsit abszurdan hangzik ez a felvetés, szerintem kevesen gondolják, hogy magyargyűlölet lenne az országban. Az, hogy valakit nem szolgálnak ki rendesen egy jegyirodában mindenféleképpen sajnálatos. Még akkor is, hogyha ezt az váltja ki, hogy az adott személy nem kifejezetten kedvesen viselkedik. És sajnálatos az is, hogyha csak azért gorombák vele, mert egy adott együttest kedvel. De ahhoz már nagyon éles csavarú gondolkodás kell, hogy valaki ebből magyargyűlöletet szimatoljon. És az meg pláne borzalmas, ha valamilyen önkéntes igazságszolgáltató úgy gondolja, hogy ez egy olyan sértés, amit Molotov-koktéllal kell megtorolni.

Ezek után indult a múlt hét dupla demonstrációval: szélsőjobbosok néztek farkasszemet az ellenük tiltakozókkal. Majd pénteken jött a „főpróba” utáni előadás, ekkor már a nagypolitika is megjelent, Gyurcsány Ferenccel és Gerhard Schröderrel az élen. Nem baj az, ha az emberek úgy érzik, hogy egy szélsőséges, ám annál hangosabb kisebbséggel szemben fel kell lépni. Nem erőszakosan, pusztán a jelenlétükkel. Talán ilyen szempontból szerencsétlen is volt a „Nácik haza!” kiabálás. Egyrészt, mert nem ismerek Náciországot, ahova haza lehetne őket zavarni, másrészt kirekesztő szaga van, még akkor is, ha van alapja a rasszista bélyegnek.

Ugyanakkor érdekes kérdés, hogy történt volna-e Molotov-koktélos támadás a jegyiroda ellen, ha nem kerül fel a panaszos hölgy levele a kuruc.info-ra. Az összefüggések azonban mindenkinek csak a fejében vannak, kézzelfogható és racionális ok-okozati kapcsolatok nincsenek a történetben.

Ezért is baj Sólyom László felemás viszonyulása a történethez. Azt mindenki látja, hogy az egyszerű jegyvételből induló balhéból az egész országot foglalkoztató ügy lett. Egyértelmű volt tehát, hogy a köztársasági elnöknek is meg kell szólalnia. Csúnyán hangozhat, de személy szerint azért tőle vártam a legtöbbet, mert az ő részéről nem lehet azt mondani, hogy személyes érdeke állhat akár az ügy elbagatellizálása, akár a felnagyítása mögött (sajnos politikusaink nagy része az egyik kategóriába tartozik) Lehetett volna ő az ország „belgája”. És mit tett? Elment azon a pénteki napon a Hollán Ernő utcába, de fél 10-kor ( a tüntetések délután 4-kor voltak). Beszélt a jegyiroda munkatársaival, de utána a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a konkrét ügy részleteit nem ismeri. Akkor miért ment oda nyitás előtt? Gondolom, hogy nem koncertjegyet kívánt vásárolni. Annyit még hozzátett: "Semmi nem igazolhatja a rasszista indíttatású erőszakot és az uszítást. Ezeket én mélységesen elítélem." És támogatta a civilek tüntetését. Ahogy Fiala mondta: tragikomikus és kétségbeejtő volt ez a szereplés, nem tudott példával szolgálni a köztársasági elnök az országnak.

Még két személyről volt szó hosszabban ma reggel: Tomcatről és Pörzse Sándorról. Ez utóbbi kapcsán Fiala telefonos közvélemény-kutatást végzett, hogy mit szólnának ahhoz, ha meghívná műsorába. A kérdésnek vegyes fogadtatása volt (Pörzse csütörtökön lesz a Kelj fel Jancsi vendége).
Tomcat kapcsán arról a sokakban gyakran felmerülő kérdésről is szó volt, hogy a pólóárus vajon mennyire gondolja komolyan, amit tesz vagy amit leír. Fiala itt rámutatott, hogy valószínűleg azért tud megmozgatni ennyi embert Tomcat, mert meglazult a társadalmi szövet. Bennem valahogy olyan benyomást kelt a fiatalember, mint aki egy nagy közéleti pirospacsit játszik az emberekkel, közéleti szereplőkkel és a médiával. Ő az a fajta játékos, aki rendszeresen „beijeszt” mintha rá akarna csapni a kezünkre. S talán nem is tenné meg, de mi gyorsan elrántjuk a kezünket. Ahogy a műsorban mondták igazi „agent provocateur”. És hogy a feltűnési viszketegség hajtja, vagy vélt vagy valós sérelmeket ró fel? Nem lehet tudni.

Az mindenestre biztos, hogy azok az emberek, akik elmentek hétfőn és/vagy pénteken egyfajta bátorságról tettek tanúbizonyságot, ami pozitív. Ezt az sem ronthatja el, hogy a civilek véleményközlésére „ráfeküdt” a politika (gondolok itt többek között a miniszterelnök részvételére). Számomra igazán borzalmas élmény volt hétvégén azt látni, hogy emberek fényképét csak azért közlik cseppet sem barátságos kontextusban, mert fontosnak tartották, hogy a jelenlétükkel tüntessenek valami ellen, amit ők veszélyesnek tartanak. Ha magamtól felfújtnak tarthatnám is az ügyet, az a tény, hogy egy békés tüntetés résztvevőit így pellengérre lehet állítani már jelentősséggel ruházza fel. Ha én szerveznék tüntetést, akkor nem is antifasisztának minősíteném, hanem az egyén és a magánvélemény védelméért tenném. Azért, hogy ne molotov-koktéllal fejezzük ki a nemtetszésünket, sőt az ilyen támadást olyankor is ítéljük el, ha nekünk nem szimpatikus személy vagy intézmény ellen irányul. És azért is tüntetnék, hogy csak azért mert így gondolkodunk még ne minősüljünk magyargyűlölőnek.

Akik későn keltek, vagy bármi másért elmulasztották a reggeli műsort, ma éjjel fél tizenkettőtől egy óráig meghallgathatják a Kelj fel Jancsi szerkesztett változatát a Pont FM 88.1-en.