Az Országgyűlés hétfőn ismét leszavazta a köztársasági elnök ombudmanjelöltjeit: sem a jövő nemzedékek ombudsmanjának jelölt Bogdányiné Mészáros Ágnes, sem az adatvédelmi biztosjelölt Tóth Gábor Attila nem kapta meg a szükséges kétharmados támogatást.
2008. április 14. hétfő 18:54 - Hírextra
Tóth Gábor Attilát 181 igen, 113 nem szavazattal nem választották meg, Bogdányiné Mészáros Ágnes megválasztását pedig 159 igen és 138 nem szavazat mellett utasították el a képviselők.
A Ház ezúttal harmadszor utasította el az államfő biztosjelöltjeit. Tavaly decemberben Nagy Boldizsárt és Péterfalvi Attilát, idén február 25-én Fülöp Sándort és Zombor Ferencet szavazták le a képviselők. Sólyom László köztársasági elnök egyik alkalommal sem egyeztetett a jelöltekről a pártokkal.
Az MSZP a mostani szavazás előtt azt közölte, hogy mindkét jelöltet támogatja és a frakció kötelező is szavazást elrendelt. A Fidesz és a KDNP képviselői lelkiismeretére bízta a döntést, az SZDSZ és az MDF pedig Tóth Gábor Attilát támogatta, Bogdányiné Mészáros Ágnest azonban nem.
Az okos enged alapon, azért mert Sólyom betű szerint betartva az Alkotmányt (és az általa kreált láthatatlan Alkotmányt is), nem egyeztet, még nem kellene az Országgyűlésnek is viszonozni ezt a makacsságot és felülemelkedhetne önön magán.
De az Országgyűlés is beverte a durcit és nem volt hajlandó engedni. Pedig ha szakmailag tényleg alkalmasak voltak a jelöltek, akkor - megítélésem szerint - ez volt mindkettőjük részéről a lehető legrosszabb megoldás. Ugyanis nemcsak önmagukat járatták le - ez a legkevesebb - hanem a jelölteket is. Sőt, még tovább megyek: azt az intézményt is, amelynek jelöltjei voltak a jelöltek.
Az a tény, hogy joga van az egyiknek ehhez és joga van a másiknak ahhoz, az nem jelenti azt, hogy kötelességük is. Éppen ezért, mivel ezek csak jogok és nem kötelességek, a gyerekes-dacos korszakot végre levetkőzve csak némi akarat kellene ahhoz mindkét fél részéről, hogy pozitívabb hozzáállást tanúsítva érdemben megoldják ezt a problémát.
De sajnos valahogy nem is akarják. Sajnálatos módon a presztízs mindegyiknek fontosabb.
ügyvéd
2008. április 16. 00:05
Jó estét, jó reggelt kívánok!
A jelölés jogát a Köztársasági elnök kezébe, a választásét a Parlamentébe tette az Alkotmány.
Viszont egy etikai minimum szintjén illene elfelejteni az elfogult megítélést. Vagyis: lehetséges (bár oktondi) értelmezés és gyakorlat, mely szerint Sólyomnak j o g a van egyeztetés nélkül jelölni. Akkor viszont tessék látni azt is, hogy a Parlamentnek viszont j o g a van (ugyancsak oktondi módon) minden indokolás nélkül nem megszavazni a jelöltet.
Két apróságot nem ártana mégsem leszögezni. Az egyik: ezt a megideologizált, de ostoba gyakorlatot Sólyom vezette be. A másik: ezt nem érdemlő emberek megalázásán kívül semmi eredménye nincs. Vagyis az egész öncélú.
Ozmium
2008. április 15. 13:25
Volt egy álmom!
Az Európa Unió, a Magyar Alkotmányt adoptálta a sorközökkel együtt!
Sólyom elnök úr, rizsával vetette be, az egész Európát. Jó indulatú, édes naiva.
Sengen széppé, boldoggá teszi népeit, -mondta- Európa gyermekkacagástól lesz hangos.
Most még durcáskodunk, kicsit csipkedjük egymást, de eljön az idő, hogy a magyar paraszt együtt fog szalonnázni a román királlyal a londoni ködben.
Hinni akarok neki. Kezet rá! Ha hazalátogat, meghívom a Hortobágyra délibábot nézni.
De az Országgyűlés is beverte a durcit és nem volt hajlandó engedni. Pedig ha szakmailag tényleg alkalmasak voltak a jelöltek, akkor - megítélésem szerint - ez volt mindkettőjük részéről a lehető legrosszabb megoldás. Ugyanis nemcsak önmagukat járatták le - ez a legkevesebb - hanem a jelölteket is. Sőt, még tovább megyek: azt az intézményt is, amelynek jelöltjei voltak a jelöltek.
Az a tény, hogy joga van az egyiknek ehhez és joga van a másiknak ahhoz, az nem jelenti azt, hogy kötelességük is. Éppen ezért, mivel ezek csak jogok és nem kötelességek, a gyerekes-dacos korszakot végre levetkőzve csak némi akarat kellene ahhoz mindkét fél részéről, hogy pozitívabb hozzáállást tanúsítva érdemben megoldják ezt a problémát.
De sajnos valahogy nem is akarják. Sajnálatos módon a presztízs mindegyiknek fontosabb.
A jelölés jogát a Köztársasági elnök kezébe, a választásét a Parlamentébe tette az Alkotmány.
Viszont egy etikai minimum szintjén illene elfelejteni az elfogult megítélést. Vagyis: lehetséges (bár oktondi) értelmezés és gyakorlat, mely szerint Sólyomnak j o g a van egyeztetés nélkül jelölni. Akkor viszont tessék látni azt is, hogy a Parlamentnek viszont j o g a van (ugyancsak oktondi módon) minden indokolás nélkül nem megszavazni a jelöltet.
Két apróságot nem ártana mégsem leszögezni. Az egyik: ezt a megideologizált, de ostoba gyakorlatot Sólyom vezette be. A másik: ezt nem érdemlő emberek megalázásán kívül semmi eredménye nincs. Vagyis az egész öncélú.
Az Európa Unió, a Magyar Alkotmányt adoptálta a sorközökkel együtt!
Sólyom elnök úr, rizsával vetette be, az egész Európát. Jó indulatú, édes naiva.
Sengen széppé, boldoggá teszi népeit, -mondta- Európa gyermekkacagástól lesz hangos.
Most még durcáskodunk, kicsit csipkedjük egymást, de eljön az idő, hogy a magyar paraszt együtt fog szalonnázni a román királlyal a londoni ködben.
Hinni akarok neki. Kezet rá! Ha hazalátogat, meghívom a Hortobágyra délibábot nézni.